Balage

20

2012-01-16T21:57:00.002+01:00

Nem vártam igazán őszintén ezt a napot, de túl kell lenni rajta.
Aznap reggel egy torta látványára ébredtem, és az egész hétvége mintha aranyból lett volna.
20 éves vagyok.

Világom harca

2012-01-03T15:38:00.008+01:00

Két vizsga van már csak vissza. Innen már egyenes út vezet a negyedik félévbe, kicsit megfűszerezve olyan apróságokkal, mint a rendes éves ASSIST találkozó és a születésnapom.
Igazán nincs okom panaszkodni az elmúlt néhány hét/hónap eseményeire, még a vizsgaidőszakot beszámítva sem. Most minden úgy jó, ahogy van, csupán a gazdaság miatt aggódom kicsit.

A magas állampapír-hozamok és az euroárfolyam szárnyalása borús képet fest 2012 tavaszáról.
Bár szerintem az EU nélkül nem képes életben maradni Európa számos országa, sokan az egész szervezet vesztét kívánják, nem látva annak következményeit. Meg kellene ragadni a kormányt az utolsó kanyar előtt, mert onnantól már végig lejt az út.

Őszintén szólva kicsit veszélyben érzem a jövőmet, amire eddig nem gyakran volt példa.
Úgy tűnik, most van rá okom is. Nem tudom, mi fog történni.

Ennek ellenére próbálok megélni minden pillanatot, mert ez adja az élet szépségét.

Támasz

2011-11-24T20:00:00.002+01:00

Van értelme.

Amikor az egyetemre megyek reggel, még mindig sötét van. Mikor hazaérek, már sötét van. Rengeteg dolog mindenhol, a kollégiumban is, az egyetemen is, mégis török előre, mint az úthenger. Nem tud senki sem megállítani, mert stabil vagyok.
Soha nem voltam még ilyen erős.
Támaszt találtam végre, és most boldog vagyok.

Mindennapi csodák

2011-11-19T14:56:00.001+01:00

Ady Endre: Őrizem a szemed

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.

Kontra

2011-11-14T01:21:00.011+01:00

Néha nagyokat csalódok bizonyos emberekben, és ez különösen fáj akkor, amikor rövid idő alatt többször is megtörténik. Nehéz mit kezdeni az olyan személyekkel, akik gátlástalanul visszaélnek a bizalmaddal. Gyorsan meg lehet unni a céltalan és terméketlen "segítséget", mivel süket fülekre talál. Ez szerencsére nekem már csak egy távoli emlék. Hiába segítesz, támogatsz, adsz tanácsot; lesz egy pont, amikortól már nem érdemes bajlódni egy-egy emberrel.
Az még hagyján, hogy hátat fordítanak, de utána még becsmérelnek is, természetesen burkoltan, nehogy valakinek feltűnjön. Némelyeknél még a hálátlanság is megjelenik. Most már csak mosolygok, ha eszembe jut. De jó, hogy elmúlt!

Kemény szavak, és nem mondanám ezt, ha nem történt volna meg velem. Adhatsz akármennyit egy embernek, hathatsz az életére annyira erősen, hogy örökre nyomot hagysz, de mégis az arcodba fog taposni. Nyilván rossz érzés, de idővel túlteszi magát mindenki az ehhez hasonló jelentéktelen eseményeken. Persze könnyebb a másik háta mögött szövegelni, de ahhoz nincs mindenkinek bátorsága, hogy szemtől szembe mondja el a vélt (vagy valós) sérelmeket. Fogalmazhatunk úgy is, hogy ez a gyávaság jele.

Mivel nekem nincs szükségem ilyesmire, ezért volt egy illető, akit kiraktam az életemből, mert nem érdemelte meg, hogy tovább foglalkozzak vele. Nálam ez egy elég súlyos reakció, hiszen soha nem szoktam ilyet tenni. Volt valaki, aki eléggé rászolgált, ezért nem kellett kétszer meggondolnom, hogy mit csináljak. A mai napig tartom, hogy jól cselekedtem, hiszen azóta érezhetően jobban megy minden körülöttem. Egyszerűen kiiktattam egy olyan elemet, ami feleslegesen leterhelt.

Nem bántam meg, ezt az utóbbi hónapok tökéletesen bizonyítják.

Tartani szoktam az ígéreteimet, és nálam a személyes sérelem nem áll a szakmai/tanulmányi segítség útjába. Aki viszont nem mer megszólítani, az úgy járt.

Akinek nincs mersze leülni szemtől szembe, annak marad a piszkálódás, viszont ez már nem engem minősít. Csak olyan emberekre érdemes időt áldozni, akik megérdemlik és értékelik.

Csend és rend

2011-11-09T21:52:00.004+01:00

Házhoz állt a megszokás és a változatosság kellemes keveréke.
Egyensúlyozott helyzetet vélek felfedezni az életemben, amire eddig nem sok példa volt, pláne úgy, hogy ennyi minden játszik közre.
Minden szépen beállt a helyére, és egyelőre úgy tűnik, ott is marad.
A napokban beiktatok majd egy esti sétát is, az talán az egyetlen dolog ami most hiányzik némi plusz alvás mellett.
Próbálom rangsorolni a pályázatokat, a ZH-kat és minden mást, eddig sikeresen.
Vannak tippeim, hogy miért lehetséges ez a nálam eleddig szokatlan egyensúlyi állapot, de műhelytitkokat nem árulok el sosem.
Pillanatnyilag a motivációm is töretlen, maradjon is így.

Vihar

2011-10-17T17:49:00.002+02:00

Kezdődik...
Negyedéves ZH-k tömege, beadandók, olvasnivalók.
Szokásos ősz közepi őrület.

Mennyit ér egy hét?

2011-10-10T19:31:00.009+02:00

Feltöltődtem!

Az egyetem szeptember közepi kezdése után rögtön egy ütős bulival indítottam a szemesztert, jó társaságban. Ismét felvettem a megszokott egyetemi rutint is. A koleszos még egy kicsit akadozik, de majd az is helyrejön.
Még nyár végén jelentkeztem az EYP őszi nemzetközi ülésére, ezúttal a 68. került sorra, amelyet Zágrábban rendeztek meg. Magyarországról én voltam egyedül az ülésen, de a történelem viharainak köszönhetően három másik magyar is megfordult az ülésen.

Őszintén szólva nem csalódtam. Ismét felejthetetlen élményekkel gazdagodtam, és sok értékes embert ismertem meg. A már-már "megszokott" menetrend szerint folyt minden. (csapatépítés, bizottsági munka, plenáris ülés, 4-5 óra alvás)
Az első napok egy Topusko nevű helyen teltek, ahol történetesen van egy termálfürdő. Itt volt a csapatépítés, illetve a medencebuli.

Csapatépítés után belevetettük magunkat a mély vízbe. Zágrábban folyt a bizottsági munka minden kemény pillanata, majd a plenáris ülés. Minden estére akadt program, a nyitóünnepség például a modern művészetek múzeumában volt. Még városnézésre is volt némi idő, szerencsére aznap még gyönyörű időnk volt. A plenáris ülés kezdetével, ami a városházán volt, megérkezett az ősz is; eső és szél kísérte a heves vitákat és erős beszédeket.

A város maga gyorsan elnyerte a tetszésemet; igazán közép-európai hangulata van. A történelmi központ magával ragadó, és a környezet is vonzó. Parkok, gesztenyefákkal szegélyezett sugárutak, ódon épületek, és a Száva fémjelzik a várost.
Mivel a városnézést ismét gyalog ejtettem meg (a buszozókkal ellentétben), egy-két érdekességre is sikerült rálelnem. Többek között a Napóleon idején kijelölt Illíria nevű tartomány egykori határkövére.
Emellett jó szokásomhoz híven véletlenszerűen bejártam a belvárosi utcákat, érintve a legszebb és legérdekesebb helyeket.
Egyre jobban tetszik egy zágrábi félév ötlete.
Időközben tudatosult bennem, hogy a 2012 nyarán rendezendő 70., tallinni nemzetközi ülésre is jó lenne kijutni, ezt majd meglátjuk hogy alakul.

A hazaút kissé kalandosra sikeredett, ugyanis Kaproncára vonatpótló busszal kellett menni, ahol viszont nem volt teljesen egyértelmű a vonatok vágánybeosztása...
Így Varasd és Murakeresztúr érintésével, illetve szüleim közbenjárásával végül hajnali fél kettőkor értem haza. Ez csak azért különösen vicces, mert a reggel hat órási vonattal jöttem is Budapestre, és rögtön beültem az egyetemre.
Nem hiába, az EYP mindenről szól az alváson kívül.

Majdnem annyira feltöltődtem, mintha őszi szünetem lett volna, pedig megállás nélkül dolgoztunk a javaslatokon és beszédeken, mindezek érdekes vitákkal fűszerezve.
Zágrábban a gazdasági bizottságot erősítettem, a javaslatunk könnyedén meg lett szavazva a plenáris ülésen, így maximálisan elégedettek lehettünk a munkánkkal.

Most pedig ideje emelt fővel szembenézni a bepótlandó feladatok tömegével, illetve a 140 olvasatlan e-maillel. (Kissé zavaró ennyi üzenetet átböngészni...)

Széll Kálmán-szindróma

2011-09-03T20:15:00.003+02:00

Hónapok óta hallgatom. Jobboldaliak, baloldaliak, függetlenek, magyarok, külföldiek, kutyák, macskák...
Mindenki a Széll Kálmán térről vitatkozik.
Jó név, nem jó név, Moszkva tér így, Moszkva tér úgy, csúnya gonosz a Zorbán Viktor.
Igazából tele van a hócipőm az egésszel.
Azt a teret nem átnevezték, hanem visszaadták a nevét.
1951-ben orosz nyomásra lett átnevezve.
Nagyon helyes, hogy ezt megszüntették !

Nem mindenben a gonosz Fideszt kell látni. Nincs tökéletes párt, nincs tökéletes kormány, sajnos a mostani is ezt bizonyítja.
Ezzel ellentétben viszont vannak jó ötletek és kezdeményezések.
A Széll Kálmán tér erre ékes példa.
Ahelyett hogy egymást szidnánk ilyen apróságok miatt, inkább örüljünk, hogy visszakaptunk egy kicsit a saját történelmünkből. Széll Kálmán egyébként is egy kiváló ember volt.
Három és fél év alatt kb. az egyharmadára csökkentette a Magyar Királyság költségvetési hiányát.

Ideje észrevenni a jót.

Kedves Hoffmann Rózsa !

2011-08-17T23:36:00.004+02:00

Egyetértek a magyar nyelvoktatás reformjával, mindenképpen szükség van rá.
Igenis kell, hogy a gyerekek már általános iskolában legalább két nyelvet tanuljanak, és az egyetemhez szükséges legyen a nyelvvizsga. Jó az elgondolás.

A kivitelezés már kevésbé tetszik. Nem tudok azonosulni azzal a felfogással, hogy az angol nyelvet 'háttérbe szorítsák'. Az angol ma a legfontosabb nyelv a világon, nem lehet kikerülni. Nem lehet kikerülni a zenében, a kommunikációban, a tudományban, de még a konyhában sem.
Az államtitkársági vélemény szerint az angolt azért nem illeti meg a 'kiemelt' hely, mert azt az iskolákon kívül is egyszerű elsajátítani, illetve 'könnyűsége' miatt hamis sikerélményeket okozhat a tanuló diákoknak, továbbá pl. a neolatin nyelvek nyelvtani struktúrái alkalmasabbá teszik őket a tanításra.

Ez az okfejtés rengeteg sebből vérzik !
Az angol minél magasabb szintű ismerete manapság létfontosságú. Ha a diákokat rögtön egy kötött, nyelvtani alapú oktatással bombázzuk, meg fogják utálni a nyelveket. Mindet !
Célszerű egy 'egyszerű' nyelvvel kezdeni a tanulást, mert az embernek igenis szüksége van a sikerélményre. Ha ez belátható időn belül nem következik be, a diáknak elmegy a kedve az eredmény nélküli hajtástól. Szakítani kell azzal a felfogással is, ami szerint a nyelvoktatásban a nyelvtan az első. A magyar nyelvoktatásnak ez a gátja. Először tanuljon meg a gyerek beszélni, kifejezni magát (akár alapszinten is), a nyelvtant csak utána szabad elkezdeni !
Semelyik nyelvet sem lehet táblázatból tanítani !
A beszéd az első !

Nem tudom felfogni, miért lenne az jó az országnak, ha nem az angol lenne a prioritás.
Külföldi tartózkodásaim idején kivétel nélkül volt szükségem az angol nyelv használatára, míg a többire jóval kevésbé.

Soha senkinek nem ajánlanám hogy a franciával kezdje a nyelvtanulást, különösen nem a nyelvtannal. Az élettől is elmenne a kedve szerencsétlen diáknak, nemhogy a nyelvektől...
Emellett persze pártolom, hogy minél több nyelvtanulási lehetőség nyíljon meg, tekintve, hogy a 25 és 64 év közötti magyarok közel háromnegyede (!!!) (74,8%; Eurostat) SEMMILYEN idegen nyelven nem beszél.

Tudniillik mindemellett, hogy az első nyelv elsajátítása a legnehezebb; az összes többi már egyszerűbb, hiszen az ember megtanul másképp gondolkodni és felfogni. Logikus tehát, hogy az angollal érdemes kezdeni, már csak azért is, mert az iskolán kívül is rengeteg angol nyelvű impulzus éri a tanulót, tovább segítve ezzel a tanulási folyamatot.

Egészen egyszerűen nincs értelme más nyelvvel kezdeni.

Az ember, mint olyan

2011-08-04T18:17:00.007+02:00

Útinaplót írni nem volt módom, de adós nem maradok a mesélnivalómmal.
Olaszországi nyaralás után Franciaország felé vettem az irányt július 14.-én. Közel húsz órás vonatozás és buszozás után meg is érkeztem az Európai Ifjúsági Parlament (továbbiakban EYP, European Youth Parliament) 67. nemzetközi ülésére.

Tudniillik, ide a nemzeti ülésen kiválasztott legjobb képviselők juthatnak be. Én még februárban voltam képviselő a magyar Nemzeti Ülésen, és onnan jutottam tovább.
Az első két nap csapatépítéssel telt a francia Alpokban, egy Villard de Lans nevezetű faluban. A hegyi levegő, a jó idő és a jó hangulat jó alapot adott az ismerkedésre.
30 országból közel 300 fiatal osztotta meg egymással élményeit, tapasztalatait, véleményét.

A csapatépítés után továbbutaztunk Grenoble-ba, ahol a bizottsági munka folyt. Én a regionális fejlesztéssel foglalkozó bizottságban voltam, mi az ETC-vel (European Territorial Cooperation) foglalkoztunk. Három nap kemény munka és viták után kikerült a kezeink alól egy jól sikerült javaslat, amit a plenáris ülés elé terjesztettünk a Lyonba való átutazás után.

A közel tíz nap alatt napi 5-6 órákat aludtunk (maximum), megfeszített tempóban dolgoztunk és vitáztunk. Esténként pedig szervezett programok keretében ismerkedtünk és próbáltuk kipihenni a napok fáradalmait. A javaslatunk páratlan, közel 97%-os többséggel átment a plenáris ülésen, így elégedettek lehettünk a munkánkkal. A védőbeszéd egy részét én tartottam, az EYP egésze pedig angolul folyt, a plenáris ülés francia szinkrontolmácsolással.
A kidolgozott javaslatokat a szervezők elküldték az Európai Bizottságnak is.

Páratlan élményekben volt részem. Rengeteg embert és véleményt megismerhettem, életre szóló kapcsolatokat alakítottam ki (ismét). Az EYP szellemisége és nyitottsága annyira magával ragadott, hogy még több ülésen is szeretnék részt venni a közeljövőben.

Emellett a nyaram is pihenősen alakult, már amikor itthon voltam, és ez rendjén is van így.

Szabadidőmben (az elmúlt másfél évben) pedig örökre megváltoztattam egy ember életét.
Az ezután fennmaradó időmben pedig dolgozom a nagy terven.

Summertime

2011-07-05T15:12:00.003+02:00

Fesztiválszezon van, nem hagyok ki jó dolgokat.
Csütörtökön elutazom Olaszországba, 15.-től pedig Franciaországban tartózkodom, úgyhogy számíthattok egy vagy több tömör útinapló-jellegű bejegyzésre.
Most jön az az "utazós" két-három hét, amit minden nyáron igénylek.
Franciaországban az Európai Ifjúsági Parlament nemzetközi ülésén veszek részt mint delegált, ezúttal Grenoble városában.
Eseményekben szerencsére idén sincsen hiány, unatkozni szokás szerint képtelen vagyok.

Kalandra fel !

Életérzés

2011-06-27T19:01:00.003+02:00

Tombol a nyár.
Fesztiválszezon van, holnap indulok VOLT-ra.
Ma kellemes meglepetés ért; a postás hozott egy értesítést, miszerint küldemény érkezett.
Délután leballagtam, majd konstatáltam, hogy ismét egy felsőfokúval gazdagabb vagyok.
Jelen esetben egy közgazdasági szaknyelvvel kiegészített olasz felsőfokúról van szó.

Jól mutat a többi között !

Légjavító

2011-06-06T12:44:00.003+02:00

Egy hónap Budapest kicsit idegölő, akármennyire is szeretem azt a várost.
Hazafelé elgondolkodtam az elmúlt időszakon, töményen kaptam a tapasztalatokat és új embereket magam köré. Jó volt látni az erdőket, szántóföldeket és a kis falvakat amelyek a hazafelé vezető utat szegélyezik. Ismét vége lett valaminek...

Alig felismerhetően, de elfogott egy ismerős érzés. Picit olyan volt, mint amikor Amerikából tértem haza. A vidéki levegő csodákat tesz.

Üdülés

2011-05-25T14:45:00.002+02:00

Szép lassan körvonalazódik a nyári programom, bár még a szobámban ülök.
Hetek óta nem voltam otthon, de most úgysem történt semmi. Egyébként is hazaköltözök két napon belül, tehát mindegy volt hogy ezt a néhány hétvégét Pesten vagy otthon töltöm.
Két vizsga és vége a hajtásnak. Süt a Nap, délben kelek, és a tanulást leszámítva azt csinálok amit akarok. Ezt hosszabb távon meg tudnám szokni.

Két hete már elkezdtem összeállítani a jövő félévi órarendemet. Több, mint érdekesre sikerült. Az előreláthatólag dögunalom tárgyak mellett szerencsére akad egy-két kiemelkedő elnevezésű is. Nem hiszem, hogy bármelyik fel tudná venni a versenyt az előző félévi EU-s alapismeretekkel, de pozitívan állok hozzá.

Megszerettem Budapestet, de most már azért jó lesz kicsit otthon kifeküdni a kertbe.
Erre való a nyár !

Láss

2011-05-15T20:24:00.003+02:00

Csendesen folynak az események, néha már magam sem figyelek oda rájuk. Pedig korábban érdekelt mi történik. Olvasok, járok, látok, hallok. Megjegyzek mindent, elraktározom hogy később hasznát vegyem. Egyszer hasznos lesz.
Oda kell tenni magad, csinálni amíg van rá lehetőség. A buktatókkal nem szabad foglalkozni, a fájdalom elmúlik. Elfelejtenek néhányan, de többet számítanak az új ismerősök.
Dönteni kell és törtetni.

Kezedben a kulcs.

Pillanatok

2011-04-26T18:01:00.003+02:00

Vegyes érzésekkel telnek a napjaim. Lassan újra kísértenek a vizsgák, határidők és más kötelezettségek. Szerencsére csak május végéig, 23.-án végzek mindennel. Otthon most jól esett már a napsütéses idő, ki is használtam. Váltig állítom, hogy a tavaszi napsütésben való fűben hempergés és a sötétedés utáni őszinte beszélgetések javítják a testi-lelki állapotomat.
Most meggyőzhető vagyok, azt hiszem ez egy ilyen időszak. Nincsenek elhatározásaim, rá lehet beszélni néhány dologra. A hétvégén volt, aki rögtön meg is ragadta az alkalmat. Az illetőnek viszont ez mindig sikerül.

Hétvégre

2011-04-03T18:17:00.008+02:00

Nehéz szavakba önteni ezt a hétvégét, határtalan királyságban volt részem az elmúlt néhány napban. Csütörtök este koktélparti volt a kollégiumban, az megadta a hangot a rákövetkező buliknak, nagyon jól éreztem magam. Pénteken délután háromkor szert tettem hét darab ingyen jegyre egy bulira, ami az Aquaworldben került megrendezésre. Négy ismerőssel elmentem, két jegyet pedig eladtam, így a hétvégémet 0 Ft elköltésével zártam. Ezt megkoronázta még a szombati párnacsata nap, majd utána egy elég erős buli két másik ismerősömmel. Alaposan rápörögtem erre a hétre.

A kormány ellen szavaztak, feloszlatták őket...

2011-03-22T18:36:00.002+01:00

Ma este kicsit megállt bennem az ütő, miután elolvastam az Index egyik friss hírét.
Röviden összefoglalva arról van szó, hogy a kormány feloszlatott egy szakmai bizottságot, mivel az az ő akaratuk ellen szavazott. Tudniillik, a kormány Ferihegyet Liszt Ferenc után nevezte volna el, de a földrajzinév-bizottság állásfoglalása ez ellen érvelt, szerintük nem lett volna szerencsés a névcsere. Válaszul egészen egyszerűen feloszlatták a független, szakmai (!) bizottságot.

Itt már gondok vannak; a politikai akarat felülírta a szakmai tudást. Nem elég, hogy a bizottságot feloszlatták, tagjai egy részét még a bizottsággal kapcsolatban nem álló munkahelyéről is kirúgták.

A hivatalos indoklásban is a kormány akarata elleni szavazás szerepel, mint ok.
Jogállamban ez nem elfogadható. Bíztam a Fideszben, de butaságot csinálnak.
Lassan maguk ellen fordítják a fél országot. Nekem nem tetszik a hatalommal való visszaélés...

Megáll az idő

2011-03-21T14:46:00.004+01:00

Nehezen viseltem a mai napot egy ilyen hétvége után. Esetlenül hallgattam ahogy marketinget próbálnak a fejünkbe sűríteni, egy óra húsz percben. Zavart hangulatomon mindenképpen javítanom kellett, így újabb szokással lettem gazdagabb. Nincs annál megnyugtatóbb, mint kiülni a Szabadság híd északi oldalára és csendben figyelni a várost. A hangok egy idő után kikapcsolnak, csak a látvány marad. Letisztult, halk, gyönyörű. Minden gondolat odavész ebben az apró csodában.

Ülni a napsütésben és nem gondolkodni.

Haza és haladás

2011-03-15T13:01:00.002+01:00

"Egyik kezemben a fegyverem,
A másikat sem hevertetem,
Jobbkezemben tartom kardomat,
Balkezembe veszek poharat.

Aki mostan nem tart énvelem,
Verje meg azt az én istenem,
Vigyék el a körmös angyalok...
A hazáért iszom, igyatok!

Igyunk jóbarátim, mostanság,
Bor a megtestesült bátorság,
Pedig nekünk ez kell, nem egyéb,
Öntsük hát magunkba hevenyén.

Ki tudja, hogy mit hoz a holnap?
Mire virad, tán már dobolnak,
Akkor aztán ki a csatára
Édes magyar hazánk javára!

Koszorús a haza homloka,
Szabadságból fontuk azt oda,
Ott is marad örök-mindétig,
Azt ugyan le róla nem tépik.

Egyszer volt csak rabnép a magyar,
Többé lenni nem fog, nem akar,
Most már meg van vetve a lába,
S az úristen sem hajt igába.

Szabadságunk, aki hozzád nyúl,
Elbucsúzhatik a világtul,
Szivében vér s élet nem marad,
Kiürítjük, mint e poharat !"

(Petőfi Sándor - Bordal)

Üres

2011-02-15T15:56:00.002+01:00

Piros gyalogoslámpánál álltam a Bartók Béla úton, épp ennivalót vadásztam magamnak a Móricz Zsigmond körtér környékén. Ahogy álltam a lámpánál, önkéntelenül is körbefutott a szemem. A nagy, piros futószöveg az alábbit írta: "Egyre nő a nem fizető hitelesek aránya." Eközben elsuhant előttem egy 49-es villamos, tele emberekkel. Mindenki bambán nézett engem, közömbös tekintettel. Nem nagyon voltak gondolataim. Az iPodomon épp High Contrast szólt.
Egy pillanatra minden "rendben" volt. Egy pillanatra...

Értelmetlen rongálás

2011-02-14T15:44:00.011+01:00

Az elmúlt napok folyamán ismeretlenek meggyalázták nagybányai Horthy István budapesti emléktábláját. A piros (vörös, ha úgy tetszik) festékkel leöntött tábla most a Vásárcsarnok mellett várja sorsa jobbra fordulását. Politikai hovatartozástól függetlenül gyalázatos megrongálni egy emléktáblát, én sem tenném ezt még olyan emberekével sem, akik számomra nem jelentenek sokat. A szép kivitelezésű tábla a város szégyenfoltjává vált. A budapesti önkormányzat meghirdette a város "megtisztítását", így itt az ideje hogy az emléktábla helyreállítása mielőbb megtörténjen. Remélem nem kell rögtön csalódnom az új városvezetésben...

Berlin

2011-02-13T13:56:00.014+01:00

Egy hónapja már hogy legutóbb billentyűzetet ragadtam. Pihentem, gondolkodtam, utaztam. Két hétig nem is voltam internetközelben, így ha akartam se tudtam volna írni. Kivettem a magam kis szabadságát az életből, kiléptem magamból (ami ismét jót tett).

Volt szerencsém részt venni a Franciaországban megrendezésre került Corvinus sítáborban, ahol egy felejthetetlen hetet töltöttünk el, a buszos eltévedéstől és a 28 órás odaúttól egészen a hazaérkezésig. Jó társaság, szép táj és sok síelés.

Még a hazaérkezésem napján indultam tovább; Berlinbe voltam hivatalos, a European College of Liberal Arts (ECLA) által szervezett konferenciára/előadássorozatra. Magát az utat az MCC-n belül pályáztam meg, és négy kolis társammal együtt vettünk részt az utazáson.

Az előadások témája az étel volt, a vegetarianizmus moralitása, élelmiszertermelési problémák és ezeknek a filozófiai vetületei. Mivel ottlétünkkor szánt szándékkal kizárólag vegetáriánus ételeket szolgáltak fel, kompenzálnunk kellett néha egy jó adag német sülttel és sörrel...

Öt emlékezetes napot töltöttünk el Berlinben, ahová amúgy is régóta el akartam jutni. Bőven jutott idő mindenre; az előadások és szemináriumok mellett elmentünk páratlan kincseket őrző múzeumokba és a városnézést sem hagytuk ki. Érintettük a Pergamon-múzeumot, a berlini fal megmaradt szakaszait, rekonstruált részeit, emlékhelyeket, a Bundestag épületét, a Brandenburgi kaput, a Diadaloszlopot, Checkpoint Charlie-t és még számos más helyet is.

Sokan mondják hogy nem bírok megülni egy helyben, állandóan menni akarok. Ez csak részben igaz; néha jót tesz ha az ember kimozdul és szétnéz a világban.

Háromhavonta egyszer ideális egy hetet külföldön tölteni, ha van rá mód.

Interjú a nagyvilágnak

2011-01-13T19:17:00.003+01:00

Január hatodikán voltam egy tüntetésen...

Az eseményről a facebookon szereztem tudomást, szervezői kilétét nem tudtam, csak azt hogy a célja számomra szimpatikus. A demonstrációt az MSZP szervezte, erről nekünk aljas módon nem szóltak, csak utólag derült ki. Egy MCC-s kollégiumi társammal együtt interjút adtunk a France24 nevű francia tévének, az adás ITT érhető el.

Kifejeztem aggodalmam az ország külhoni megítélésével kapcsolatban. Bár az interjút (ahogy gyakran teszik) nagyon megvágták, legalább objektív lett, nem forgatták ki a szavaimat. Ennek örülök, hiszen manapság sajnos elég gyakori ez a hozzállás.

Pihent rohanás

2011-01-08T22:14:00.002+01:00

Igazán rám fért már a vizsgaidőszakot követő néhány hét.
8 vizsgám volt, viszonylag jó sikerültek, a következő félévet rendben megkezdhetem. December 23.-án sikerült hazakeverednem végre, rögtön ki is használtam a lehetőséget, közel két hetet otthon töltöttem, családdal, barátokkal. Sokat korcsolyáztam, nem kellett hajnalban (11 óra előtt) kelnem, házi koszt is volt bőven. Egy felejthetetlen szilveszteri buli után még néhány napot lustálkodással töltöttem, majd szépen jó gyerek módjára visszavonatoztam Budapestre.

Ismét elfogott az érzés, amit utoljára szeptember elején tapasztaltam; jó volt kimozdulni otthonról. Életem legnagyobb dilemmája hogy szeretem az állandó dolgokat magam körül, mégis igénylem a mozgást. Néha keservesen rossz vonatra ülni, máskor ugyanez az út felvidít.

Jól telt az elmúlt egy hónap, összegezve pedig 2010-ben sikeres évet zártam.
Január 29.-től egy hetes aktív pihenésen leszek, ismét lesz szerencsém síelni, ami a korcsolyázás után második helyen áll kedvenc téli sportjaim listáján. Rögtön azután hogy megérkeztem, indulok tovább Berlinbe, ahol egy konferencián veszek részt. Sajnos ott még nem jártam, de most végre felfedezhetem a várost, régóta vágytam már rá hogy eljuthassak oda is.

Hovatovább

2010-12-12T19:51:00.009+01:00

Egy hete voltam életemben először Pozsonyban, jó hideg volt, a hó is szakadt három napon keresztül. Az MCC-s kollégiumi csapat jónak bizonyult, ki tudtam kapcsolódni azokban a napokban. Jó volt egy kicsit ismét külföldre látogatni. Meglátogattuk a szlovák Parlamentet, a pozsonyi Várat, találkoztunk Imrich Martonnal és Bugár Bélával, majd körülnéztünk a karácsonyi vásárban a mézborok és füstölt sajtok közepette.

December hónapban még 7 vizsgám van vissza.
Váltakozva voltak jobb és rosszabb napjaim, de most már inkább derűs a kilátásom, tekintve a téli szünet közeledtét. Ezt a félévet túlélem valahogy, a következő már gyerekjáték lesz.
Ehhez képest legalábbis...

December 22.-től Január 6.-ig végre huzamosabb ideig Pécsen leszek, hála az Égnek.
Kezdődhet végre egy pihenési időszak a sok kilátástalanság után.
Éppen ideje volt már.
A január most néhány vizsga kivételével már emberi lesz.

Üzenem haza, hogy a körtebefőtt nagyon finom volt !!

Háromfelé

2010-11-30T20:43:00.003+01:00

Mennyit képes vállalni az ember a céljaiért ?
Feladja-e a boldogságát és a bohém életet azért, hogy a jövője talán fényesebb legyen ?
Megér-e annyit bármi is, hogy gyökerestül forgassa fel az ember életét, örökre ?

Nyakamon a vizsgaidőszak. Három hétre bekerülök egy csőbe, ahonnan a hétvégéket kivéve nem tudok kiszállni. Sok tárgyam van, egyesek szerint túlvállaltam magam. Egyelőre ezt még nem tudom megbecsülni. Nem tudom, hogyan fogom ép ésszel túlélni ezt az időszakot. Hasonlóban még nem volt részem, most szokatlan nyomás nehezedik rám.

Háromfelé vagyok szakadva.
Budapest, Pécs, Hosszúhetény.
Mindhárom helyütt van valami, de nem lehet őket összekötni. Nem tudom összeolvasztani a barátaimat az egyetemmel és a családommal. Nem lehetek egyszerre három helyen, és nem mondhatok le egyikről sem.

Nem tudom mi történik körülöttem.

Haladás

2010-11-16T22:14:00.004+01:00

Egyértelműen kezd látszani az elmúlt két hónap erőfeszítéseinek eredménye.
Határidők előtt kész vagyok esszékkel, jut időm előadásokra, így eljutottam ma az alkotmányozásról tartott vitára is az ELTE-n. Felszólalni is volt alkalmam, a vita egyébként nagyon érdekes volt, tele szakértőkkel.

A hétfő esti Szabadság-hídon megtett séták is sokat javítottak a hangulatomon az elmúlt hetekben. Gólyabál is lesz ezen a héten, megjött végre az egyetemi diákigazolványom is, végre összeáll a kép mindenből.

Kedves Pécs !

2010-11-07T11:09:00.002+01:00

El sem tudod képzelni mennyire szeretlek. Minél több időt töltök messze, annál inkább hiányzol.
Jó érzés megismerni más városokat, belekóstolni a hangulatukba. Budapesten mindig van valami, viszont északabbra van és jóval hűvösebb. Jó lenne, ha Pécsen lenne a Corvinus, jó lett volna itthon maradni, legalább a közelben. Budapest nagyon szép, de nekem mindig egy kicsit idegen lesz.

Kedves Pécs !
Sajnálom, hogy itt kell hagyjalak ilyen sokszor.
Hiányzol.

Banzáj

2010-10-26T22:47:00.003+02:00

ZH, prezentáció, teszt, esszé, esettanulmány.
Ilyen sorrendben, ismételve.
Őszi szünet a Corvinuson nincsen, helyette vannak felejthetetlen matek és mikroökonómia órák...

A hétvégét otthon töltöttem, ami nélkül nem tudtam volna létezni. Végre nyitva van már a korcsolyapálya is, kicsit le tudtam vezetni az elmúlt két hónap feszültségét. Messze van még a vége, küzdök az árral. Apró színfoltok tarkítják néha a napjaimat, de egyre gyakrabban magával ragad a fásultság. Úgy érzem magam, mint vérvétel után. Lecsapolva.

"Ne felejtsd el, honnan jöttél..."

2010-10-16T16:28:00.002+02:00

Bármely olyan pillanatban, amikor az életem során elértem egy sikert, édesanyám mindig a fenti mondattal hozakodott elő. Sosem bántam meg, hogy megfogadtam. Pontosan tudom, minek és kinek köszönhető az, hogy itt lehetek. Ha nem így alakul, még most is egy kis pécsi panelban lakok, még talán egyetemre sem járnék. Egész életemre hálával tartozom nekik.

Megtanultam megbecsülni a kisebb eredményeket is, ahogy azt is, hogyan tanuljak a hibáimból vagy kudarcaimból. Sok embernek természetesnek tűnik, hogy sokat utazom, sok lehetőségem van. Az embernek az ilyenek nem hullanak az ölébe...
Mindig is küzdöttem ezekért, és némi szülői segítségnek köszönhetően jó úton indultam el az élet számos területén.

Én nem felejtettem el, honnan jöttem. Egy kis pécsi, uránvárosi panelból, ahol közepesen szegényes körülmények között lakott két keményen dolgozó, becsületes fiatal...
Ők voltak az én szüleim.

Közgáz

2010-10-13T19:52:00.004+02:00

Másfél hónap után már mondhatni nagyjából beletanultam a nagy 'egyetemista életbe'.
Apróságokkal még küzdök, mint a helyes időbeosztás. Mindig mindenki jobban tudja, hogy mi jó nekem...
Nyilván nem jókedvemből éjszakáztam hétfő este/kedd hajnalban. Azért írtam hajnalban még esszét, hogy kedden és szerdán este pihenhessek. A számok tükrében tehát mégis jól jöttem ki, ráadásul kedd után már teljesen laza az egész hét, mivel kész vagyok a munkámmal. Csütörtök és péntek egész napos pihenéssel lesz eltöltve, míg szombaton a jövő hétre szükséges dolgaimat kezdem majd el.

Végre ráéreztem az esszéírások és a határidők mikéntjére, de a nap 24 óráját minden nap máshogyan kell beosztanom, minden nap az alábbi döntést kell meghoznom reggelente:
A most következő egy hét viszont feltétlenül jól fog telni; a volt és a jelenlegi külügyminiszter tart előadást az egyetemen, lesz egy-két buli is, tartok előadást, jelentkezek az EU-s liaison officer pályázatra és október 22.-én nyit a Pécsi Műjégpálya. Emellett most (kivételesen) nem kell annyit tanulni, mint a múlt héten. Később ez változni fog, de most kihasználom a könnyed időelosztást.

Jókor jó helyen

2010-10-03T21:12:00.001+02:00

Két hullámos techforradalom

2010-09-29T08:21:00.006+02:00

...avagy a gigászok harca.

Senki előtt sem ismeretlen már a Microsoft, vagy az Apple neve. Közös bennük az információs társadalomra és a web 2.0-ra gyakorolt hatásuk, közös az is, hogy mindkettő informatikai cég. Még abban is hasonlítanak, hogy részt vettek egy technológiai forradalomban. A lényeges különbség abban rejlik, hogy ez két különböző forradalom volt.

Jól látszik, hogy a Microsoft jóformán világuralomra tett szert a 80-as évek elején, amikor az MS-DOS licenc megvásárlása mellett döntött. A PC-k (avagy személyi számítógépek) elterjedése közel 15 év alatt monopolhelyzetbe emelte a céget számos területen. Bill Gates a világ leggazdagabb embere lett, míg versenytársuk, az Apple haldoklott.

A Windows-zal, a különböző szoftverlicencekkel kiegészített Gates-birodalom rövid időn belül az egész világon elterjedt, számos kijavítatlan hibája ellenére.

1993-ra az 1976-ban alapított Apple kifulladt, az innovatív, forradalmi gépekre nem volt elég igény. 1996-ra az Apple a csőd szélére jutott, ám ekkor visszahívták a korábban a cégtől elküldött Steve Jobst, aki megkezdte az Apple talpra állítását. 2001-ben bemutatták a Mac OS X operációs rendszert, ami stabilitásáról és biztonságosságáról lett híres. Még ugyanabban az évben az Apple bemutatta zenelejátszóját, az első iPodot. 2003-ban elkészült az iTunes, az online zenepiac is.

Eddig nem nagyon látni az eltérést a két cég piacpolitikája között. 2007-ben jött a "második techforradalom", ennek a zászlóshajója már megkérdőjelezhetetlenül az Apple volt. Ebben az évben bemutatásra került az első iPhone és az Apple TV is, ami Magyarországon még kevéssé ismert. 2010 elején bemutatták az iPadet is, amivel hatalmas szeletet szakítottak maguknak az ún. tablet-piacon. Egyes becslések szerint az Apple jelenlegi tablet-piaci részesedése meghaladja a korábbi egész piac méretét. Az érintőképernyős technológiák zászlóshajójaként tetszeleg a cég. Itt kezdődött csak igazán az Apple diadalmenete, aminek eredményeképp a mobileszközök piacán óriási súllyal vannak jelen, egyes elemzők pedig a világ második legnagyobb cégeként emlegetik. Az Apple méltán pályázhat a legbefolyásosabb informatikai cég címre is.

Mi a sikersztoriban a kulcs, kérdezné mindenki.
Nagyon egyszerű: felhasználóbarát, jó minőségű termékek, amelyekkel nincsen gond. Nincsenek illesztőprogramok, kábeldzsungel, lefagyó számítógépek, kék halál.
Ha egy kábellel vagy WiFin valamit csatlakoztatsz, az működik és kész.

Személy szerint úgy gondolom, hogy bizonyos szempontból az Apple és a Microsoft egy generációs harcot vívnak, legalábbis részben. Bár alapításuk ideje megegyezik, a sikerük más időpontokra tehető. Az Apple láthatóan a fiatalabbak kedvence, egyfajta lázadás a "gonosz" Microsoft ellen. Átláthatóság a káosz ellen, minőség a mennyiség ellen.

A Microsoft a 1980-as, 1990-es évek cége volt.
Az Apple követte a változásokat, és a 2000-es, 2010-es évek meghatározó szereplőjévé vált, miközben folyamatosan gyengíti ellenfelét.

Ez rendjén is van így.

200 !

Bíróságon jártam

2010-09-23T20:22:00.002+02:00

Tomcat mint felperes, Novák Előd mint alperes. A per tárgya rágalmazás és becsületsértés, illetve hogy Novák Elődnek van-e közvetlen köze a kuruc.info hírportálhoz. Érdekes, helyenként vicces volt a tárgyalás, a lehúzott négy és fél óra után pedig Tomcat odasuhintott egyet Novák Előd felé, amitől is ő elkenődött a bírósági folyosón. Az esetről videófelvétel is készült.

Volt már. Lesz még...

2010-09-21T21:29:00.007+02:00

Hétfőn az utolsó órámat Halm Tamás tartotta, melynek címe Bevezetés az EU-ba. A várthoz képest interaktív, jól kialakított gondolatmenetekkel, vitákkal és véleményekkel tarkított, üdítően jól eső órán ülhettem. Úgy hiszem jól döntöttem, amikor felvettem ezt a tárgyat.

A nyelvórákkal továbbra is maximálisan elégedett vagyok, olaszból jót tesz a gyakorlás, az orosz pedig érdekesnek ígérkezik.

Három dolog van, amitől ha megfosztanak, nagyon nyűgös vagyok. Ez a három az alvás, az evés és az ivás. Mostanában egyik sincs meg rendesen, de legalább az alvást próbálom stabilizálni, ha mást már nem is lehet. Ma megkezdődtek az órák a koleszban is, hatalmas előny, hogy már megvannak a felsőfokúim, ezért nem kötelező nyelvet tanulnom, ami fél 10-kor ér véget. Nap végére előfordul, hogy teljesen elhagyom az agyam, ami elég kellemetlen tud lenni esetenként. A reggeli felkelés pedig (mint köztudott) nem az erősségem.
Íme a véglegesnek mondható órarendem erre a félévre:

Sajnos a hétfő esti jó óra sem akadályozott meg a belassulásban, az egyetemi bürokrácia és az órák követelményei a fejemre nőttek az elmúlt napokban. Nem érem utol magam, olyan mintha csak testben lennék itt, a gondolataim még valahol a hétvége környékén járnak. Kissé úgy érzem magam, ahogy írtam régebben a körülöttem lévő emberekről; csak mennek, mint egy gép, gondolatok, akaratok és érzések nélkül. Most én is ugyanilyen üresnek érzem magam, sötét vagyok belülről. A helyzet kísértetiesen emlékeztet az őszi amerikai érzelmi válságomra. Az sem kizárt, hogy megint csak túl sokat gondolkodom.

Belépve

2010-09-16T19:45:00.005+02:00

Átestem a tűzkeresztségen, túl vagyok az első Corvinusos hetemen. A csütörtöki nap messze a legkeményebb, mivel reggel 8-től este 6-ig bent vagyok az egyetemen, eközben csak egy lyukas órám van. Az egy óra húsz perces órák némelyike elég hosszúnak tűnik...
Ma egy nap alatt leadták nekünk a deriválást, a rugalmasság fogalmát, és a határérték-számítást is. Normál esetben ezeket hónapokig szokás tanulni.

Ma kapásból két vállalati gazdálkodás szemináriummal kezdtük a napot, mindössze 5 óra alvás után, mivel tegnap későn sikerült lefeküdni. Eme két igencsak fárasztó óra után Kacsirek László tartott nekünk egy igazán jó órát, ami a tanulás- és kutatásmódszertan névre hallgat.
Egy lyukas órában elfogyasztott ebéd után egyből beültem Mikroökonómia szemináriumra, ahol is a fentebb említett anyag egy részét pumpálták az agyunkba. A matematikai alapok I. óra kész rémálom volt Kacsirekhez képest, ugyanis szinte ő az egyetlen, aki rendesen beszél angolul. Az egyetlen vigaszom az, hogy pénteken nincsenek óráim...

Tegnap a vállalti gazdálkodás előadás után (ami viszonylag tűrhető volt), két nyelv órám volt, névleg orosz alapozó és olasz szakmai felső. Az olasz tanárunk egy nápolyi nő, és a gazdasági szakszavakat tanuljuk, így májusban letehetjük majd a szaknyelvi felsőfokút olasz nyelvből. Emellett az orosz tanárunk, aki 5 évet élt kint, ugyancsak intenzíven halad. Oroszból a felsőfokú nyelvvizsga akár másfél éven belül elérhető, ami tekintélyes eredmény lenne.

Az első hét eléggé leszívta minden energiámat, a sok óra és újdonság párosult a kialvatlansággal, bulikkal és az itteni berendezkedéssel, amik együttesen erősnek bizonyultak. Mindezek ellenére nem tud ledönteni a lábamról semmi, a Gólyatáborban összeszedett megfázásom is lassan elszállófélben van.

(Frissítés:
Pénteken bepótoltam az elmúlt hetek hiányát; egy huzamban 14 órát aludtam, hajnali egytől délután háromig. Szép az élet...)

Still intrepid !

Keresztlépés

2010-09-12T16:22:00.004+02:00

Beköltözve, koleszos Gólyatábor után jelentkezem az MCC falain belülről. A társaság szuper, csupa hasonszőrű fiú és lány. A kollégium épülete viszonylag jól felszerelt, a közlekedés is egész jó. Az egyetemre való eljutáshoz a 8-as buszt és a 2-es villamost használom, mivel a Corvinus a Fővám téren van, a pesti oldalon. A kollégium Budán van a Gellért-hegyen, ami elég jó környéknek számít.

Az egyetemi órarendem is körvonalazódni látszik, kedden kezdünk, hétfőn még csak évnyitó lesz. Eddig csak két nyelvet tudtam felvenni idén, olaszt és oroszt, a kínai egyelőre nem fér bele az órarendembe, a kollégiumban pedig nem indul kezdő kínai csoport, mert nem vagyunk elegen.
A pillanatnyi állás szerint az alábbi tárgyakat fogom tanulni:
- Orosz (szakmai előkészítő, térítésmentes)
- Olasz (szakmai felső, térítésmentes)
- Vállalati gazdálkodás
- Vállalati gazdálkodás szeminárium (kiegészítő tárgy)
- Bevezetés az Európai Unióba
- Tanulás- és kutatásmódszertan
- Számítástechnikai alapok
- Matematikai alapok I.
- Mikroökonómia
- Gazdaságföldrajz
- Testnevelés I.

A tárgyaimat kivétel nélkül angolul fogom tanulni, amivel egy elég erős gazdasági szakszókincsre is szert tehetek. Sajnos a Bevezetés a Politikatudományba órámat le kellett adnom, mert egyelőre fontosabb a Váll. gazd. szeminárium, pedig rettentően érdekel.
Sok olyan választott tárgy van, ami nagyon ígéretes, de egyelőre nem férnek bele az időmbe.

A budapesti élet egész élvezhető, mivel nagyobb a város, több a lehetőség is, így például eljutottam már korcsolyázni, ettem kínait és néhány társammal már nekiálltunk felderíteni a közeli vendéglátóipari egységeket. Mindent összevetve jól érzem magam, volt már egy bevásárló túrám is, a hűtőben is megtaláltam már a helyemet.

Corvinus

2010-09-03T20:16:00.002+02:00

Túl vagyok életem első Corvinusos élményén, ez pedig a Bodajkon megrendezett Közgáz Gólyatábor volt. Anélkül, hogy részletekbe menően megpróbálnám elmagyarázni a lehetetlent, annyit mondok, hogy életem egyik legjobb élménye volt.

Emellett nagy örömmel töltött el az is, hogy felvételt nyertem a Mathias Corvinus szakkollégiumba. Jövő héten költözöm, illetve a beiratkozás is akkor lesz. Elég sok teendő van most mind papírmunka, mind információcsere terén. Egyelőre még nem tudom megjósolni mennyi időt töltök majd Pécsen, de most nem is ez a legfontosabb, majd alakul.

Újra

2010-08-22T23:35:00.002+02:00

Gyenge fény világít az alagút végén, pedig csak épp most léptem ki az előzőből.
Minden méteren újabb lámpák gyúlnak, mígnem fényárban úszik az egész alagút.
Amikor már nem látok a világosságtól, megállok és kiáltok; IGEN, EZ AZ !

Klasszikus értelemben vett pécsi életemnek augusztus 25.-től vége. Nem itt élek már.
Vége lett a tanévnek, az érettségiknek, vége a gondtalan leőweys éveknek. Sajnálom, mert hiányozni fognak. Mégsem vagyok szomorú. Nem lehetek, hiszen minden sikerült. Oda vettek fel, ahova akartam menni, jó helyem lesz a székesfővárosban...
Ráadásul az előzetes találkozó alapján a szaktársaim is szimpatikusak.

Ez az öt év már más időszámításban telik.
Hogy is szokás mondani...
Az egyetemista évek a legszebb évek.

Újabb lépcsőfok a kihívások sorában. Kényelmesen hátradőlök a Citadellán, alattam a város fényei. Boldog vagyok, minden okom megvan rá.

Most az egész világ a zsebemben van !

A nyelvtanulás márpedig fontos

2010-08-16T21:40:00.002+02:00

Ezt a kitételt jóformán lehetetlen megcáfolni. Különösen nekünk, magyaroknak.
Elvégre a világ legszebb nyelvét kevesen beszélik.

Ebben a bejegyzésben arra szeretnék rámutatni, mennyi előnye van a nyelveknek.
Kezdjük a legegyszerűbbel. Kell egy szekrény a házba, mert a régi már majdnem szétesik.
Megvettem az új szekrényt, de csak angol, német, francia, lengyel és cseh útmutató van hozzá.
Gond egy szál se, legalább egyet ezek közül beszélek.

Valami érdekeset olvastam az interneten, további információk miatt viszont egy angol nyelvű oldalt kell felkeresnem. Ha beszélek angolul, semmi gond. Ha nem, akkor egyből csökken a látogatható weboldalak száma, így a megismerhető információé is.

A Wikipédián olvasok egy szócikket. Kevés benne az adat, más nyelveken térképek, ábrák is vannak hozzá, stb.

Ez csak néhány példa, ami gyakran előfordulhat az életben. Ha valaki semmilyen nyelvet nem beszél, el van veszve. Persze, egyre több a szinkronizált film, lefordítják az útmutatókat...
De a szinkronok gyakran gyenge minőségűek, az útmutatók pedig érthetetlenek, magyar nyelvű telefonos segédközpontról pedig ne is álmodjunk. Pedig még nem is beszéltem róla, hogy nyaralás idején mennyire kézenfekvő a nyelvtudás...

Az én esetemben azonban más hatása is volt a nyelveknek. Sok időt tölthettem külföldön, és erre sok ember megjegyzést is tett a környezetemből, azt emelve ki, hogy ez mennyire drága, csak a gazdagok engedhetik meg maguknak. Ez egy meghátrálás.
Egy ösztöndíj jobb esetben semmibe sem kerül, ahogy az sem, hogy külföldi cserediákot fogad valaki. Horvátországban eltöltött nyaralás alatt is lehet tanulni; az egész napos lézengés közben van olyan program, hogy alap nyelvlecke. Ezek az apró lehetőségek mindenhol ott vannak, csak meg kell őket találni. Ráadásul ingyen.

Majdnem mindenkinek van külföldön élő barátja, családtagja, ismerőse. Ha jó a viszony, egyből megoldott a lakhatás egy-két hét nyelvgyakorlásra. Természetesen vannak kisebb tanulmányi jellegű utak is, amelyek fizetősek, de hasonlítsuk ezt össze a nyelvtanfolyamokkal.

Ad 1: Nyelvtanfolyamon soha nem lehet megtanulni rendesen beszélni.
Ad 2: Könyvből nem lehet nyelvet tanulni.
Ad 3: A nyelvtan nem ismerteti meg veled a kultúrát és a beszélt nyelvet

Ez csak három, légből kapott ok volt arra, hogy mennyire nem éri meg tanfolyamokra járni. Van, aki százezreket költ mindenféle könyvekre, tanfolyamokra, audio CD-kre, meg mindenféle "csodaszerre", amitől hipp-hopp egyből megered a nyelve. Minden nyelvet tanuló ember jól vésse a fejébe: Nem lehet egy nyelvet úgy megtanulni, hogy elbújok a sarokba a nyelv CD-vel.

Aki ismer engem, pontosan tudja, hogy én a személyiségem kulcselemeit a nyelveknek köszönhetem. Régen nagyon zárkózott, könyvmoly voltam. Persze, voltak barátaim, jártam ide-oda, de nem voltam egy igazán társasági ember. Ez sokat változott az elmúlt néhány évben. Ahogy egyre több nyelvet beszéltem, egyre több országot, kultúrát, embert ismerhettem meg. Ezáltal nyitottabbá váltam. Most már jellemző rám a nyitottság, az állandó beszéd, társasági emberré váltam, bármilyen helyzetben bármilyen nyelven meg tudok szólalni, még ha csak kezdő szinten is vagyok. Nem utolsó sorban pedig nagyon jót tett az önbizalmamnak. Nem vagyok visszahúzódó, merek beszélni, még ha hibásan is. Nincs jobb nyelvtudást fejlesztő élmény, mint az anyanyelvi közeg, a beszéd. Ez a legfontosabb. A nyelvtan ráér.

Merni kell beszélni és minden adandó alkalmat kihasználni. Ahogy egyre több nyelvet beszél az ember, megnyílnak előtte az utak. Képletesen és konkrétan is !
Ösztöndíjak, külföldi tanulmányutak tucatjai, és a szellemi fejlődés számtalan formája.

A nyelvtudást akarni is kell, nem csak kívánni !

Kezdődik

2010-08-12T17:19:00.003+02:00

Ahogy lassan véget ér a nyár, egyre többet hallani megint a politikáról, fesztiválokról és mindenféle egyéb érdekességről.

Kivételesen ajánlani szeretnék egy filmet. Az Eredet egy, a maga nemében egyedülálló és korszakalkotó film. Kevés filmről mondom, hogy jó, de ez tényleg a legjobbak közé tartozik.

Közelednek az önkormányzati választások, illetve új államfőnk is van, Schmitt Pál személyében.
A Fidesz egyes lépéseinek erős visszhangja volt az elmúlt időszakban, a legtöbb vitát kiváltó kijelentés egyértelműen a Kósa-Navracsics párosnak köszönhető. Az ő szájukból elhangzott mondatok miatt a forint árfolyama rendkívül meggyengült. A sok kritika érthető, hiszen a devizahitelesek ismételten nehéz helyzetbe kerültek, de itt fontos megjegyezni, hogy az ominózus görög-magyar hasonlat egy debreceni vállalkozói fórumon hangzott el, magánjellegű légkörben, nem pedig egy sajtótájékoztatón. A Fidesz mellett ezért a forintgyengülés legfőbb okozója épp a média volt, ugyanis kellemetlenül nagyra fújták fel ezt az ügyet, ami visszahatott az országra.

A másik, sokat kritizált döntés az IMF-tárgyalások megszakadásához kapcsolódik. Itt is a befektetői bizalom forog kockán, és ebben az ügyben is számtalanszor elhangzott a "felelőtlen" szó. Ismét érthető okokból történt, de nem szabad figyelmen kívül hagyni a részleteket. Több vezető közgazdász és szakértő üdvözölte a magyar lépést, ugyanis nem először történt meg, hogy egy ország szuverenitását akarták korlátozni. Tudniillik, a rendszerváltás utáni privatizáció nagy része az IMF felügyelete és vezetése alatt folyt. Húsz év távlatából az akkori magánosítási gyakorlat mélységesen elhibázottnak tűnik. Mindemellett fontos kiemelni, hogy nem mi vagyunk az egyetlen ország, aki elutasítja az IMF-et. Argentína sem kér már belőlük, miután az ezredfordulón ott is pénzügyi káoszt okoznak...
A legbölcsebb döntés, hogy semmilyen kapcsolatban ne álljunk egy ilyen szervezettel.
Ha ügyesen csináljuk, akkor még pénzügyi hátrányunk sem származik belőle.

Eközben lassacskán haladok az egyetemi teendőimmel is, van mit készülni.

Üdvözlet

2010-08-08T13:56:00.002+02:00

Szia nagybetűs élet !
Emlékszel, amikor először találkoztunk ?
Akkor nem nagyon volt időnk megismerni egymást, most viszont nagyon ráérünk.
Nem ismerlek még igazán, de tudom hogy miért kell veled vigyázni.
Velem kedves voltál, eddig szinte csak jót kaptam tőled.
Miközben lassan újra összeszokunk (immár végleg), majd mesélek arról az időszakról is, amikor még nem ismertük egymást.

Jó hírek

2010-07-24T22:51:00.004+02:00

Először is szívesen közlöm a világgal, hogy egyetemista vagyok.
A Budapesti Corvinus Egyetem Gazdálkodástudományi Karának nemzetközi gazdálkodás szakjára nyertem felvételt, a képzés angol nyelvű és államilag támogatott.

Hadd ne ecseteljem, mennyire jó kedvem van.
Emellett épp ma értem vissza egy öt napos balatoni pihenésről/ünneplésről is, így igazán kipihent is vagyok. Eddig tényleg ez életem legjobb nyara.

Örömmel jelentem hogy boldog vagyok.

Útinapló 10.

2010-07-16T18:58:00.004+02:00

Utolsó napok

Két nap Nizza és egy nap Monaco után elindultam haza, másfél napot utaztam. A riviéra szokás szerint nagyon szép és meleg volt, ráadásul pont belefutottam egy nemzeti ünnepbe is. (július 14.) Iszonyatos tömeg volt a parton este, és egy látványos tűzijátéknak is szemtanúi lehettünk.
Monacóban egy hosszabb, sétálós látogatást tettem, nagyon sok képpel hazatérve. Sokadszorra tértem vissza erre a környékre, de mindig ugyanolyan vonzó, a tenger pedig megnyugtat. Nizzában valahogy jobban, mint bárhol máshol.

A hazaút nem volt vészes, az egyetlen gond a hálófülkés utazással volt. Gondoltam jó buli lehet, miért is ne, ráadásul jó sok kilométert is megteszek alvás közben. Július közben azért ez nem egészen így működik... Pokoli meleg volt, én pedig a harmadik (legmagasabb) ágyat kaptam meg. Klíma volt, így nem sok idő után elszenderedtem. Az éjjel közepén arra ébredtem, hogy megint pofátlanul meleg van. A velencei megállás volt éppen napirenden, és miközben ide-oda tologattak minket és mozdonyt cseréltek, nem működött a klíma. Ha az időérzékem nem csal, legalább háromnegyed órát voltunk ott. Ezalatt (az éjjel közepén !) annyira átmelegedett a kocsi, hogy megint elviselhetetlenné vált. Ide-oda forgolódtam a hőségben, a saját magam által kibocsátott víz társaságában. Nem szívesen ismételném meg.

Hazaérve azt tapasztaltam, hogy ugyanolyan meleg van itt, mint a riviérán. Aki az időjárás miatt készül utazni, nyugodtan lemondhatja. Mindent összevetve élményekben és tapasztalatokban gazdag, fenomenális három hetet töltöttem el egy mesés körúton Nyugat-Európában. Teszek érte hogy legyen még ilyenem.

Útinapló 9.

2010-07-12T15:19:00.004+02:00

Riviéra

Némi tervmódosítással, de rövidesen indulok Nizzába. Én TGV-vel utazom, a többiek stoppolnak. A változás annyiból áll, hogy nem július 18.-án, az eredetileg tervezett időpontban, hanem két nappal korábban, előreláthatólag július 16.-án érek majd haza. Kissé kusza a riviérai kalandozás, így sok időt nem fogok tudni ott eltölteni.

Az útnak ugyan még nincs vége, lesznek még képek is, de lassan mégis elérkezik a hazaérkezésem időpontja, és ideje levonni néhány következtetést is. A visszajelzésekből és egyéb tapasztalatokból levezetve érdemes volt útinaplót írni, nem csak másoknak, de saját magamnak is örömet szerezve ezzel. Úgy döntöttem, hogy ezt a szokásomat a jövőbeni utazásaim idejére is megtartom.

Szándékozom több ilyen körút jellegű utazást csinálni a közeljövőben, meglátjuk hogyan alakulnak majd a dolgok.

Útinapló 8.

2010-07-11T18:32:00.011+02:00

Térváltás

Ma Párizsban kalandoztunk, meglátogattam néhány 'kedvenc' helyemet (pl. Diadalív, ismeretlen katona sírja) és kellemesen hűs, szökőkúttal ellátott parkokat is. A Notre Dame kihagyhatatlan ajánlat volt ilyen szép időben, a Szajna-part pedig ilyenkor gyönyörű. Szikrázó napsütés, nem túl meleg, tökéletes gyaloglóidő. A Défense negyedben most jártam először, ez a környék viszonylag új építésű. Megnéztük a Place des Vosges-t is, illetve Victor Hugo házát, de azt csak kívülről. A fényképezőgépet szokás szerint korán beizzítottam, így alaposan szemügyre lehet venni mindent.

A mai nap nagy döntése a múzeumosdi volt, és most úgy döntöttem, hogy igazából sem elég idő sem elég energia nem áll rendelkezésünkre ehhez, ezért ezt egy másik kirándulás alkalmával fogom megejteni, amúgy is sok helyen órákat kell sorban állni, néhol a tűző napon. Majd legközelebb. Nem szomorkodom, mert cserébe a belváros minden zegzugát megismerhettem.

Nizzába vonattal megyek, a többiek úgy tűnik stoppolnak majd. Lent találkozunk, és onnantól mehet a strandolás. A részletek még nincsenek tisztázva, de majd meglássuk hogy alakul.
Holnap tehát indul az út negyedik szakasza.
Ezt a videót tegnap este csináltam, minden órában van egy ilyen esemény az Eiffel-toronynál. Ez az első youtube-ra feltöltött videóm.

Útinapló 7.

2010-07-10T14:53:00.008+02:00

Átmenet

Londontól Párizsig két és fél óra volt az út vonattal, ebből kettőt teljes kimerültség miatt átaludtam. Mielőtt belekezdenék Párizs leírásába, még tartozom néhány londoni élménnyel. Botond barátom tanácsát megfogadva meglátogattam az HMS Belfast nevezetű brit cirkálót, ami a Temzén van lehorgonyozva, nem messze a Tower Bridge-től. Természetesen nem hagytam ki a Greenwichben épült emlékművet, ahol a nullmeridián található. Már két hete hogy úton vagyok, a napi átlagokat elég nagy akaraterővel tudom csak tartani. Napi kb. öt óra alvás, viszont legalább 5 km gyaloglás. Ezekben a hetekben viszont nem lehet máshogy csinálni, mivel muszáj menni és megnézni sok mindent.

Londonból eljönni nem esett jól, mivel nagyon jó napokat töltöttem el ott, néhány barátom jóvoltából, akik befogadtak négy napra és éjszakára. Nincsenek nagy igényeim utazás közben, három négyzetméteren elférek. Kettő az alvóhelyem, egy pedig a bőröndnek. Londonban azért bőven volt mit megnézni, sokat láttam a városból és nagyon jól éreztem magam.
Július nyolcadikán elértem a párizsi vonatomat, így megkezdtem az utazás harmadik szakaszát, amit Párizsban töltök. Eddig már bőven volt mit nézni és csinálni, a srác aki befogadott négyünket nagyon jó fej. A várossal élünk, sokat megyünk és látunk. Fényképekből sincs hiány, jól van dokumentálva az egész út. A csapat is tetszik, jól elszórakozunk itt. Párizsnak van egy különleges vonzereje, ami felülírja más városokét. Nem feltétlenül szebb, de van benne valami szokatlan pezsgés...

Útinapló 6.

2010-07-05T14:14:00.004+02:00

London

Antwerpenből Brüsszelbe még simán ment minden, aztán Brüsszelben kicsit bonyolódtak a történések, mivel arra az Eurostarra már nem volt jegy, amivel eredetileg mentem volna. A két és fél órás késést kissé kicsinyítette az a tény, hogy a londoni vendéglátóm nem volt jó. Egész nap bőröndöstül járkáltam fel-alá a városban, voltam marxista konferencián, meg b*zifesztiválon. Hajnali fél négykor értünk be a házba, mire lefeküdtem aludni már fél öt volt, és hatkor keltem. Összesen másfél órát aludtam, és nem éreztem túl jól magam. Az egész napról fényképek is alig vannak, mivel napközben lemerült a gép.

Amilyen rosszul sikerült az első nap, annyira jól a második. Egy ismerősöm felajánlott egy szállást, így jó helyen vagyok, jó a hangulat és könnyebb eligazodni. Tegnap bejártam a belváros egy részét, ma pedig bepótolom a tegnap kimaradt dolgokat. Nem bántam meg, hogy kijöttem Londonba, bőven van látnivaló.

207 to... Hayes By-Pass

Útinapló 5.

2010-07-02T15:55:00.016+02:00

Antwerpen

Reggel felszálltam a 9:21-es brüsszeli vonatra, majd egy átszállással két óra alatt megérkeztem Antwerpenbe. Az állomáson találkoztam a vendéglátómmal, aki önként és dalolva felajánlotta hogy töltsek el nála egy napot, mivel látta hogy a közelben utazgatok. Nem tudtam ellenállni a felkérésnek, és egyáltalán nem bántam meg. Paul Mathot már beutazta a fél világot, és mivel itt lakik születése óta, a város minden porcikáját ismeri. Tekintve hogy sok embert szokott fogadni, egy nagyon jó belvárosi túrát már a hátam mögött tudhatok.

Eddig azt hittem, hogy nem lehet fokozni a már látottakat. (Brüsszel, Namur, stb.)
Tévedtem, itt megakadt a szemem mindenen.

Antwerpenben annyi minden van, hogy az ember nem is gondolná. Itt nyomtatták a világ első újságát, ez volt a végállomása a világ első, több várost összekötő vasútjának, itt született és halt meg Peter Paul Rubens, festő és nagykövet, akinek szülőházát, számos festményét és sírját is láthattam. Nem utolsó sorban pedig ez a város volt Európa szíve gazdasági és népességi értelemben véve. Itt épült a világ első mozgólépcsője az 1930-as években, és azóta megállás nélkül működik, hogy kiszolgálhassa a Schelde folyó alatt áthaladó gyalogosokat és bicikliseket. Eddig egyszer sem állt még meg (!). A város páratlanul gazdag műkincsekben és épített remekművekben.

Történetek is vannak, amik az embert megmosolyogtatják. Eleinte a városban alig volt közvilágítás, a helyi önkormányzat csak oda volt hajlandó lámpást tenni, ahol volt Szűz Mária-szobor. Mit csináltak az élelmes antwerpeniek ?
Szó szerint minden sarokra építettek Mária-szobrot. Ezután a városnak kötelessége volt kitenni a világítást, de időközben több száz Mária-szobor épült, amik a mai napig megtalálhatóak.

Antwerpen város szimbóluma a kéz, mert egy legenda úgy tartja, hogy a város erről kapta a nevét. A legenda szerint régen egy óriás útját állta minden hajózónak a kikötőben, és vámot szedett. Minden alkalommal növelte a vámot, míg a hajósok már nem tudták megfizetni. Ekkor hajózott erre egy római hajós, aki megelégelte az óriást, és egy hatalmas kés segítségével megölte. Ezután az óriás kezét levágta, és bedobta a folyóba. Holland nyelven a kéz 'hand', ebből alakult ki az 'Ant' előtag, a dobni ige pedig úgy hangzik hogy 'werpen'. Így kapta a város a nevét a "kézdobó" rómairól, és lett Antwerpen.

Egy jobban megalapozott elmélet szerint, mivel a város egy folyó kanyarulatában fekszik, és a folyó itt rakta le a hordaléka nagy részét, úgymond "itt dobta le", ezért lett Antwerpen, szintén a 'werpen' ige közreműködésével.

Egy néhány órás pihenő elmúltál visszatértem a városba Paullal, aki zseniális idegenvezetőnek bizonyult. Körbejártuk az állomást, ami még II. Leopold király idején épült, nemrég pedig felújították, érdekes elemekkel kiegészítve azt. Az épületet kibővítették négy emeletesre, négy szinten közlekednek vonatok. Így az eredetileg fejpályaudvar állomásból átmenő pályaudvart varázsoltak, mindeközben ügyesen egyensúlyozva a modern és a klasszikus stílust. Tettünk egy rövid ismétlést a belvárosban is, este már szépen ki volt világítva minden. A városban van villamos, ami egyben metróként is működik, mivel egyes szakaszokon alagútban közlekedik. Ma nyüzsgött az egész város, nagyon meleg volt egész nap, estére már kellemessé vált a hőmérséklet, és persze mindenki a foci VB-t nézi.

Öt nap alatt teljesen beleszerettem ebbe az országba, sajnálom hogy itt kell hagynom egy időre. Holnaptól már Londonból jelentkezem.

Útinapló 4.

2010-07-01T21:00:00.031+02:00

Bruxelles

Az egész mai napot Brüsszel alapos meglátogatásának szenteltem. Ennél alaposabban már nem is nagyon lehet meglátogatni... Megállás nélkül mentem mint a gép délután fél egytől este fél nyolcig. Közben találtam Bartók-szobrot, magyar EU kirendeltséget és hasonló érdekes dolgokat, de ne szaladjunk előre.

Egy délelőtti vonattal mentem be, majd Bruxelles-Midi állomáson szálltam le, ami a város ún. EU-negyedében van. Itt található az EU szinte összes fontos hivatala, a járókelők 70%-a öltönyös tisztviselő vagy diplomata, nem is beszélve az úton elsuhanó autókról.

Az ebben a negyedben lerótt körúton bukkantam rá a helyi magyar kirendeltségre, az Európai Parlament épületétől nem messze. Útközben még megtaláltam az Európa Tanács épületét is, csakúgy mint a mezőgazdasági hivatalt, illetve az EFTA (EU-hoz "társult", de nem tagállamok, pl. Norvégia, Svájc) épületét. Kevesen tudják, hogy az Európai Parlamenthez tartozó hatalmas épületegyüttes egyik szárnyát Antall József néhai magyar miniszterelnökről nevezték el.

A köztiszteletnek örvendő személyek emlékét számos szobor, emlékmű utca és tér őrzi, így egyebek mellett Robert Schumanét is, akit az Európai Unió atyjaként is szokás emlegetni. Mivel Belgium alkotmányos Monarchia a függetlenség kikiáltása óta (1830), a királyi család mély megbecsülésben részesül. Ahogy a helyiektől megtudtam, Belgium egységét a király őrzi és jelképezi. Fontos, hogy van egy független, általános megbecsülésnek és tiszteletnek örvendő személy. A jelenlegi király, II. Albert nem politizál, hacsaknem azt országa érdekei megkívánják. Összetartást azonban lehet tanulni tőle. Több embertől is hallottam, hogy ha a király nem lenne, Belgium már szétszakadt volna, nem létezne.

A királyi palotától nem messze áll I. Albert szobra, amelyet egy gyengeelméjű senkiházi összefestett. Jobb helyeken ez hazaárulásnak számít...
Sajnos úton-útfélen találkoztam nagyon káros matricákkal, amelyek az ún. "kommunizmust", illetve "Antifasiszta Ligát" "népszerűsítették". Ezek az anarchista, semmirekellő, királyellenes (!) csoportok aláássák az ország működését, és megállás nélkül szítják az elégedetlenséget, holott a belgák nagy része, mint azt korábban említettem, nagy becsben tartja a királyt.
Belgium tökéletes példája egy ideális 21. századi alkotmányos monarchiának, és jól példázza, hogy ez az államforma egyáltalán nem idejétmúlt. Belgiumban nagyon részletesen lehet tanulmányozni egy alkotmányos monarchia működését, rendkívül érdekes.
Tiszta szívemből kívánom, hogy a Jóisten tartsa meg minél tovább jó egészségben II. Albert belga királyt !

Keresztül-kasul bejártam az egész várost, és persze négy dolog van, amit Brüsszelben tilos kihagyni:
- Manneken Pis (a pisilő fiú)
- Atomium
- sör
- mousse au chocolat (csokihab)

Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok nagy sörivó, de itt nagyon kellemesen csalódtam. Mindenki beszél a cseh vagy német sörökről... de itt azért megbújik egy-két eldugott remekmű. Nem szenvedtem hiányt, élelmesen mindent megnéztem, és nagyon finom sör illetve nagyon finom csoki ütötte a markom.
A belváros egész egyszerűen elképesztő. Királyi palota, vásártér, parkok, tipikus kis belga utcák és házak... mint a mesében. A Bazilika előtt zseniális ötlet szülte nyugágyak vannak, szabad használtra a parkban. Nagyon kényelmesek !

Ottlétemkor a Manneken Pis be volt öltöztetve csupa amerikai ruhába, a július 4.-i amerikai ünnep jegyében. Amúgy elég sok angol szót lehetett hallani.

A Manneken Pis megihletett egy, az 1980-as években aktív szobrászt, így megszületett 1985-ben a jóval kevésbé ismert, ámde nagyon frappáns Jeanneken Pis, ami egy pisilő lányt formál meg.

Mondtam már, hogy imádom Belgiumot ?

Útinapló 3.

2010-06-30T19:05:00.018+02:00

Namur

A mai napot eredeti célvárosomban, Namurben töltöttem.
Délelőtt a belvárost jártam be keresztül-kasul, majd egy kis pihenő és egy kiváló ebéd elfogyasztása után délután a Citadellát jártam be, majd hazagyalogoltam. Eddigi napjaim nem illeszkednek élesen az otthoni napirendembe, de ez így van rendjén. Az elmúlt napok tapasztalatai alapján keveset alszom (6-7 óra), napközben pedig nagyon hajtok. (Napi átlag 10 km gyaloglás)

Namur egy gyönyörű város, a Sambre és Meuse (Maas) folyók találkozásánál. A Citadella a két folyó között elhelyezkedő magaslatra épült a Meroving királyok idején a IX. században. A Citadella hatalmas területet lefedve terül el, őrködve a város felett. A vár alatt egy egész katakombarendszer található, ennek azonban csak egyes részei látogathatók. A feljutásért és ott tartózkodásért nem kérnek pénzt, ami a hazai gyakorlattal ellentétben nagyon szimpatikus és turistabarát.

A belvárosban pezseg az élet, a számos tér és a jellemző belga kis utcák tele vannak boltokkal, kávézókkal és éttermekkel. Az állomástól gyakorlatilag minden gyalogtávolságra van, így a város nagyon látogatóbarát.

Időközben úgy alakult az utazásom, hogy Antwerpenben is eltöltök egy napot és egy éjszakát, majd Brüsszelen keresztül onnan utazom Londonba. Brüsszelt holnap fogom meglátogatni, egész napos útról van szó, mivel számtalan dolgot szeretnék megnézni, amik egymáshoz nincsenek épp közel. Természetesen ha úgy adódik, csiripelek nektek.

Útinapló 2.

2010-06-29T19:23:00.006+02:00

A legjobb történelemóra

A mai napot Bastogne-ban töltöttem, amely város a II. világháború során kulcsfontosságú volt az Ardennes-i offenzíva idején. Namurtől egy órányira délkeletre található, a luxemburgi határtól mintegy tizenöt percre. Tipikus belga kisváros, mindenhol lehet kapni sültkrumplit és belga csokit. Az amerikai sereg maradandó nyomokat hagyott maga után, mivel a heves harcok során a németek körülzárták a várost, utánpótlás nélkül hagyva a bastogne-iakat több hónapra.

Patton tábornok személyes utasítására az amerikai hadsereg egy hatalmas manőverrel a tél közepén áttörte a német vonalakat, megmentve ezzel a várost az éhhaláltól és munícióhiánytól.
Megtudtam, hogy az ideiglenes namur-i családomnak is van itteni vonatkozása, ugyanis a nagypapa annak idején részt vett a bastogne-i ellenállásban.

Több múzeum, emlékmű és kiállított érdekességek teszik színessé a hangulatos, dimbes-dombos kisvárost. Meglátogattam két, a háborúról szóló múzeumot és egy emlékművet, illetve szert tettem egy nagyon jó könyvre is. Az első múzeumban lehetett fényképezni, a másodikban sajnos nem, így csak részleteket tudok visszaadni az élményből. Aki ismer, pontosan tudja, hogy az életem a huszadik századi történelem, és különösen érdekel a II. világháború, így igazán helyben vagyok.

Nagyon gyorsan megszerettem Belgiumot.

Útinapló 1.

2010-06-28T21:47:00.020+02:00

Megérte

Június 27.-én reggel az ütemtervhez igazodva felszálltam a 7:10-es müncheni RailJet-re. Ez volt az első dolog az út folyamán, ami zökkenőmentesen működött. Ezidáig sajnos az utolsó is.
Az utazás eddig alapból már nagyon tetszik, a család teljesen korrekt, saját szobám van, franciaággyal. Természetesen átlósan alszom...

Az ideút elég kalandosra sikeredett. Salzburgban már huszonöt perces késéssel kellett számolni, szerencsére ezt sikerült ledolgozni tizenötre Münchenig, így nem csúsztam le a csatlakozásról.
9 percem volt az átszállásra, ami elég szorosnak bizonyult. Végül nyugodt szívvel foglaltam el a helyem a Frankfurt útirányú vonaton, gondoltam nem késhet egyazon napon több vonat is.
Közben a vonaton a hangosbemondóban tájékoztatták az utasokat az Anglia-Németország meccs éppen aktuális góljairól, az ICE kocsijaiban igazán családias szurkolóhangulat alakult ki. Németország 4-1-re elverte Angliát, úgyhogy megvolt a napi öröm.

Az út további része sorscsapás jellegűre sikeredett, mivel Frankfurtban már fél órás volt a késés, a csatlakozást esélyem sem volt elérni. Jobb híján követtem az utastájékoztató rendszer és a kalauz utasításait, ezeknek megfelelően Kölnig a vonaton maradtam. Útközben ismerkedtem meg egy ötvenes éveiben járó férfivel, ő Brüsszelbe igyekezett, úgyhogy önkéntelenül is sorstársak lettünk. (Ennek később lesz jelentősége.)

Bár a tájékoztatás szakszerű volt, és az úr is nagyon segítőkész volt, Kölnben egyre érdekesebb helyzet kezdett előállni, ugyanis másnap reggelig nem indult több vonat Belgiumba. A DB szabályzata szerint jogosult voltam egy általuk fizetett hotelszobára, de ezzel inkább nem éltem, küzdöttem a reménytelennek látszó helyzetben. Itt nyílt tíz perc szabad időre lehetőségem, amit gyorsan kihasználtam és meglátogattam a kölni dómot. Visszatérve már fogadott egy kész terv. Aachenig elmegyünk vonattal, Aachentől pedig az urat és két másik útitársat Brüsszelig visz egy, a DB által fizetett taxi, engem pedig Liège-ig tudtak elvinni. Közben a családot nem tudtam felhívni, mivel a szám csak e-mailben volt meg, internet-hozzáférésem viszont sehol sem volt. Liège-Guillemins állomásra végül éjjel tizenegykor értem be (taxival), és itt adta oda nekem az úr a névjegykártyáját, miszerint ő jogi tisztviselője az Európai Uniónak. A pontos posztját még nem hámoztam ki.

Lényegében az éjjel közepén egy vadidegen városban kötöttem ki, telefonszámok, internet és vonat nélkül. Az első vonat Namur-be reggel hatkor indult volna, de nem vagyok az az üldögélős típus, inkább elindultam a "vakvilágba". Nem tartott soká, megkérdeztem egy étterem pincérét a legközelebbi internet-pontról, mire is azt válaszolta, hogy az étteremben van ingyen WiFi. Mi sem volt kézenfekvőbb, gyorsan elő is vettem az iPod-om (ami ebben az esetben életmentő volt) és az e-maileim között megkerestem a számot tartalmazót. Közben végig szorított az idő, mivel egyrészt 21:36-re voltam beharangozva Namurbe, másrészt pedig a telefonomon és az iPodomon és vészesen fogyott a töltés.

Rövid időn belül sikerült kapcsolatba lépnem a családdal, így kijöttek értem autóval Liège-ig.
Namur-be éjjel kettőkor értünk, hadd ne mondjam hogy iszonyatosan kimerült voltam. (Még vagyok most is, de ez már az oostendei kirándulás hatása.)

Így végül érdekes közjátékokkal, mintegy öt óra késéssel eljutottam az úticélomig.
Szerencsére nem okoztam nagyobb fennakadást, mivel a család a namur-i vasútállomástól gyalog két percre lakik, ezért nem vártak rám órákat, csak kimentek megnézni minden Liègeből érkező vonatot.

Tanulság:
- Mindig mindent legalább két helyre kell felírni, és sosem szabad azt hinni, hogy "Nyugaton" mindenhol van ingyen WiFi.
- Ne pánikolj. Higgadt fejjel át kell gondolni mindent és utána megoldást találni.
- Keresd a hasonló sorsú útitársakat !
- Mindig figyeld és kövesd az utastájékoztató és a kalauz utasításait.

Ma, öt óra alvás után elvonatoztunk Oostendébe, Belgium egy festői szépségű északi-tengeri városába. Itt elidőztünk a parton, ettünk-ittunk, várost látogattunk, majd egy délután hat körüli vonattal vissza is értünk Namur-be. Egész nap gyönyörű idő volt, szikrázó napsütés és enyhe nyári szellő a kék tenger és némi belga sülkrumpli mellett. Rengeteg képet csináltam, és egy kicsit barnultam is. Nagyon szerethető ez az ország, és a kis életképek nagyon hangulatosak.

Eddig minden kellemetlenség ellenére hatalmas piros pontot érdemel az utazás.

Holnap egyebek mellett ellátogatok Bastogneba, egy II. világháborús csata helyszínére, illetve célkeresztbe veszem Namur városát is, elvégre illik megismerni. Csütörtökön Brüsszelbe utazom, onnan is garantálom a képözönt.

Rövidesen jelentkezem megint...

Útinapló 0.

2010-06-27T07:10:00.010+02:00

Ez a bejegyzés több tekintetben is lényeges.
Kezdeném azzal, hogy ez az első, amit iPod Touchról írok.
Ezt azért bátorkodom megtenni, mert már egész jó sebességgel és pontossággal tudok érintőképernyős billentyűzeteken írni.

Nem elhanyagolandó az sem, hogy amikor ezt a bejegyzést olvassátok, én már egy hosszú, mégis kényelmes vonatút részese vagyok a belgiumi Namur felé. Mint azt korábban már megígértem, az eseményeket "élőben" lehet majd követni az alábbi helyeken:

- Twitter
- Blog
- Facebook

Touch the sky !

2010-06-19T12:54:00.001+02:00

Vége, soha többé nem kell már érettségiznem.

Itt az idő: fejest a nyárba !

Történnek dolgok.

2010-06-15T14:51:00.007+02:00

Nem is tudom mivel kezdjem.

Kirgizisztáni etnikai villongások ?
Ahmadinezsád legújabb kijelentése ?
A szlovák választások eredménye ?
A belga választások eredménye ?
A magyar államfő személyi kérdése ?
A foci VB ?

Haladjunk szépen sorban.

Kirgizisztán

Kirgizisztánban nemrég megbuktatták Kurmanbek Bakijev államfőt, majd ideiglenes kormányt neveztek ki. A "puccs" zavargások közepette történt meg, amelyek nem csak a fővárost, hanem az összes nagyobb kirgiz várost sújtották. Az ország déli területén fekszik Os és Dzsalalábád városa, ahol jelentős az üzbég népesség. A korrupcióval vádolt államfő Fehéroroszországba emigrált, nem sok idő elteltével pedig elszabadult a pokol. Az országban káosz uralkodik, az ideiglenes kormányzat elismerte, hogy képtelenek ellenőrzésük alá vonni az országot. Katonai segítséget kértek Oroszországtól, de az oroszok nem hajlandóak bevonulni, holott még katonai bázisuk is van az országban, csakúgy, mint az amerikaiaknak.
Kína és Törökország repülőt küldött a térségbe állampolgáraik kimenekítésére.
"A termékeny Fergánai-medence, ahol Os városa is fekszik, a történelem során általában egy-egy uralkodó birtokában volt, de Joszif Sztálin szovjet pártfőtitkár felosztotta Üzbegisztán, Kirgizisztán és Tádzsikisztán között, tartósítva köztük a rivalizálást." (Index)
A térség régóta feszült etnikalilag, ráadásul a vallási ellentérek is rájátszanak a helyzet romlására.
Üzbég menekültek népirtással vádolják a kirgiz erők egy részét, illetve felfegyverzett fosztogatókról és gyilkosokról beszélnék. Egyesek szerint tervszerű etnikai tisztogatás zajlik.
A helyzet rendezésére már összeült több védelmi bizottság is, Üzbegisztánban nem zárják ki a háború lehetőségét sem.

Irán

Iránban az elmúlt három hónapban 71 nőt nem engedtek fel repülőkre, mert öltözetük nem felelt meg a vallási előírásoknak. Ugyanezzel az indoklással harmincezernél is több nőt kértek öltözékük részleges megváltoztatására.
Ahmadinezsád az esetről úgy nyilatkozott, hogy nem hisz a szigorkampányok sikerében.
Véleményem szerint Irán túl komplex ország ahhoz, hogy egy-egy atomügyi vagy egyéb megnyilvánulásából megítéljük.

Szlovákia

A Felvidéken választások voltak, amelyek különösen érdekes és tanulságos eredménnyel zárultak. Bár Fico pártja megnyerte a választást, és a pozsonyi országgyűlés legnagyobb pártja (ironikus, nemde ?) lett, nincs abszolút többsége, így elég koalíciós partner híján az ellenzék alakíthat kormányt. Az ellenzék egyik pártja a több, mint 8%-os eredményt elért Híd-Most, amelynek 14 képviselőjéből 7 magyar. Az MKP kiesett a Parlamentből, így a felvidéki magyarság egyetlen képviselője (ha tetszik, ha nem) a Híd lett. A Fidesz az MKP-t támogatta a versenyben, de a helyi választók úgy tűnik nem értenek egyet az ilyen jellegű beavatkozásokkal.

Belgium

A belga előrehozott választásokon a flamand függetlenségi párt aratott győzelmet, amelynek nem titkolt céja Flandria önállósága. Míg Flandriát nagyrészt holland kultúrával és nyelvvel rendelkező flamandok lakják, addig Vallóniában a francia a domináns nyelv és kultúra. Az ország a Hollandiától való elszakadással vált önállóvá, államformája alkotmányos monarchia.

Az ország kettészakadása esetén számos probléma merülhet fel, például Brüsszel hovatartozása. A város 1989 óta önálló területet alkot, de mindkét közösség magáénak vallja.
Közvélemény-kutatások alapján a franciák kétharmadát nem zavarná, ha Vallóniát hozzájuk csatolnák. Brüsszel ügyében felmerült egy köztes állapot létrehozásának gondolata. A várost függetlenné nyilvánítanák, és így az Európai Unió fővárosává válhatna. Az etnikai különbségek mellett a gazdasági érdekek is a szétszakadás mellett szólnak, legalábbis flamand szemmel nézve, mivel Flandria termeli az ország GDP-jének többségét.
Ez régebben fordítva volt, de miután bezárták a vallon bányákat, egyre nőtt a munkanélküliség. A flamandok egy része emiatt "potyautasnak" tekinti a vallonokat Belgiumon belül. A szétszakadást nem a közeljövőre tervezik, de Flandria önállóságának folyamatos kiépítése már elkezdődött.

Magyarország

Itthon a Fidesz gyakorlatilag egyedül nevezhet meg államfőt, tekintettel a Parlamentben megszerzett kétharmados többségükre. Több közéleti személyiség neve is felröppent már, de a jelöltet hivatalosan június 29.-én választják meg.
Személy szerint Sólyom László nem alkalmatlan a posztra, még ha kicsit önjáró is.
Az eddigi jelölésekkel az volt a baj, hogy politikai kompromisszumjelölteket állítottak, akik megfeleltek mind az MSZP-nek, mind a Fidesznek, most pedig, amikor szakmailag lehetne alkalmas jelöltet választani, fennáll a veszélye annak, hogy "lojális" fideszest ültetnek a köztársasági elnöki palotába.
Emellett kétharmaddal mindenhez hozzá lehet nyúlni, egyebek mellett most tervezik, hogy az új alkotmány előkészítését a képviselők négyötödének szavazatához kötik.
A 2/3 eredetileg demokratikus fékként működött eddig, most viszont, hogy ez a többség a kormánypártok kezébe került, veszélyes eszközzel ruháztuk fel őket, ugyanis az ellenzéket gyakorlatilag figyelmen kívül hagyhatják, ha épp úgy tartja kedvük.

Dél-Afrika, avagy a VB és a vuvuzela

Majdnem mindenkinek az agyára megy már a "vuvuzela", az a dél-afrikai "népi hangszer", amelynek zümmögése a játékosokat, a nézőket és a bírókat is az őrületbe kergeti. A "vuvuzela" annyit jelent zulu nyelven, hogy "zajt csapni". A néhány dollárért/euróért árult műanyag kacat, ami Coca-Cola felirattal (!) van ellátva, aligha hasonlít egy eredeti törzsi hangszerre. A panaszáradat nevetséges méreteket ölt; a facebook-csoportoktól kezdve a fórumokon és blogokon megtalálható panaszkodó üzenetekig mindenhol találkozunk a jelenséggel. Az egész VB hangulatát beárnyékolja ez a monoton zaj. A meccsre való tekintet nélkül fújja mindenki, mint az őrült, hiába gól, piros lap, sérülés vagy bírói füttyszó.
Ez a legzavaróbb az egészben, és sajnos minősíti az ottani "szurkolói kultúrát" is. Egy nagy helyzetet megelőző csend, majd a gól utáni felrobbanó stadion élményét nem lehet pótolni. Így igazán csak veszt a varázsából a foci, a 127 decibeles zümmögés miatt.
Tartom az álláspontom: ennek a műanyag kacatnak köze sincs a dél-afrikai kultúrához.

Idő

2010-06-13T17:28:00.004+02:00

Egy éve már, hogy hazaértem Amerikából. Akkor nem volt ilyen meleg, de nem is ez foglalkoztatott. Még előttem volt egy évnyi gimnázium, de már nem csigázott fel annyira, elvégre tudtam mire számíthatok. Nem egészen egy hét múlva pedig már az érettségik szóbeli részén is túl leszek, egyszer és mindenkorra. Történelem, földrajz, magyar.
Igazság szerint nagyon nyugodt vagyok, elvégre már jóformán megvannak a pontjaim. Persze azért illik elérni legalább az írásbelin nyújtott százalékot, de ez remélhetőleg nem okoz majd gondot.

Sokan most kezdenek megőrülni a vizsgák miatt, én meg csak fekszek a hintaágyban, néha olvasgatom a tételeket és kész. Előre terveztem, tizedikben az emelt szintű előrehozott érettségivel, tizenegyedikben pedig az OKTV-vel sikerült egy-egy körrel előrébb kerülni. Így tudtam kikerülni a kevésbé rendes tanárok rosszindulatát és a felesleges pontveszteségeket.

Végtelenül imádom az ilyen élethelyzeteket. Ha nagy tétje van egy vizsgának, akkor úgyis csak árt a feszültség. Közepes önbizalommal, nagy erővel neki kell menni a próbatételnek, aztán lesz ami lesz. Június huszonhetedikén úgyis elhúzok. Nyehehe.

Nagy utazás

2010-06-05T13:30:00.003+02:00

Szóbeli érettségiim végeztével, június 27.-én hosszabb időre elhagyom Magyarországot, pontosabban három hétre. Alapvetően egy francia versenyen elnyert jutalomút alapozta meg a kiruccanást, ami Namur-be, Belgiumba szólt. Ez egy egy hetes út, az oda-vissza út költségét megtérítik támogatásból. Időközben azonban egy évfolyamtársam és számos barátja elhatározta, hogy Párizsban és a Riviérán múlatják majd idejüket körülbelül másfél-két hétig. Ehhez az úthoz én is csatlakoztam, így már két utam volt, egymástól három-négy napnyira időben.

Történt azonban, hogy egy egész Nyugat-Európára szóló 22 napos, szinte korlátlan utazást biztosító InterRail bérlet közel egy árban van a Namurbe szóló oda-vissza vonatjegyemmel, ezért a támogatás szempontjából mindegy, hogy melyik lehetőséget választom. Természetesen élek az InterRail lehetőségeivel, így gyakorlatilag közel ingyen utazom be fél Európát. Szállásaim is ingyen vannak, mivel Belgiumban családnál kapok elhelyezést, Londonban egy ismerősnél szállok meg, Párizsban és a Riviérán pedig egy CouchSurfing nevezetű hasznos szolgáltatással élvezem majd az ottlétet.

Így jóformán csak költőpénzből kijön egy egész nagy európai körút, érintve Namur mellett Brüsszelt, Londont, Párizst, Marseille-t, Nizzát és Monacót. A három hét alatt mintegy 4500 km-t fogok leutazni, élő tájékoztatást hiányolók részére képekkel is illusztrált blog- és twitterbejegyzések hada fog élményt nyújtani.

A vonatjegy már a kezemben van.

2010 Nyár nagyobb térképen való megjelenítése

Trianon

2010-06-04T16:32:00.004+02:00

Kis Gábor: Miénk lesz megint

Vágmenti Trencsén nagy-íves hídja,
Pozsony, Zoborhegy és a híres Nyitra,
Zsolna, melyet a zsebrák megrabolt,
Ez mind magyar volt, mind magyar volt.

Tátrán a csúcs, hegyormán lucfenyő,
Hernád, mely hozzánk rabhegyen lejő,
Hamv-őrző Kassán Dóm felett a hold,
Ez mind magyar volt, mind magyar volt.

Erdély, hol most a bús kétség dobol,
Várad terén a Szent László szobor,
Ady városa, Zilah, a karolt,
Ez mind magyar volt, mind magyar volt.

Szatmár mellett a szomorú Szamos,
A meggyalázott Csík és Aranyos,
Petőfi csontjai, Kolozsvár, az Olt,
Ez mind magyar volt, mind magyar volt.

Szabadkán szüzek fején a párta,
Zomborban víg tánc, Zentán a várta,
Bácskán a dal, a hajnalig dalolt,
Ez mind magyar volt, mind magyar volt.

Vesztünk csak álom, rémes-rút lidérc,
Légy átkozott, ha menni és dúlni félsz!
Állj őrt, s ha óránk új tettekre int,
Ez mind magyar lesz,
Mind, mind magyar lesz, miénk lesz megint!

Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna: Magyar hitvallás ("Hiszekegy")

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.

Ez az én vallásom, ez az én életem,
Ezért a keresztet vállaimra veszem,
Ezért magamat is reá feszíttetem.

Szeretném harsogni kétkedők fülébe,
Szeretném égetni reszketők lelkébe,
Lángbetűkkel írni véres magyar égre:

Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.

E jelszót ha írod lobogód selymére,
Ezt ha belevésed kardod pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle.

Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted,
Munkás, ki ennek élsz, boldog jövőd veted,
Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.

Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél,
Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél,
Magyar, e szent hittel mindent visszanyertél.

Mert a hit, az erő, mert aki hisz, győzött,
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet Urával szövetséget kötött.

Annak nincs többé rém, mitől megijedjen,
Annak vas a szíve minden vésszel szemben,
Minden pokol ellen, mert véle az Isten!

Annak lába nyomán zöldül a temető,
Virágdíszbe borul az eltiport mező,
Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.

Napsugártól fényes lesz a házatája,
Mézes a kenyere, boldogság tanyája,
Minden nemzetségén az Isten áldása.

Magyar! Te most árva, elhagyott, veszendő,
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,
Magyar, legyen hited s tied a jövendő.

Magyar, legyen hited és lészen országod.
Minden nemzetek közt az első, az áldott,
Isten amit néked címeredbe vágott.

Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,
Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este,
Véreddé hogy váljon az ige, az eszme:

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!

Új időszámítás ?

2010-05-26T20:02:00.005+02:00

A Fidesz ezt hangoztatja...
Eddig az új Országgyűlés munkáját pozitívan értékelem, eredményesen kezdték meg az elmúlt nyolc év helyrehozását. Ma elfogadták a kettős állampolgárságról szóló törvényt, ami történelmi lépésnek számít. Vona Gábor technikai hiba miatt nem vett részt a zárószavazáson, de közleményben elnézést kért. Ez példaértékű, ilyet még nem hallottam magyar politikustól. Három darab képviselő szavazott nemmel, egyébként elsöprő többséggel (97,7%) ment át a javaslat. A nemmel szavazók az alábbiak:
- Gyurcsány Ferenc
- Szanyi Tibor
- Molnár Csaba
Szerintük ez a döntés csak "hatalmi taktikázás", "a nacionalista felsőbbrendűség éreztetése".
Szerintem meg elárulták a külhoni magyarokat, ahogy 2004 december 5.-én.
Ha csak annyi tartás lett volna bennük, hogy inkább tartózkodnak...
Soha nem fogok megbocsátani nekik.

Az ellenlábasok szerint ennek a törvénymódosításnak semmi értelme, illetve gyakorlati haszna nincsen. Ez lehetséges, de miért kellene, hogy minden törvénynek legyen gyakorlati haszna ?
Nem csak a gazdasági mutatók fontosak, néha illik odafigyelni az emberek jólétére és lelkére is. A határon túl rekedtek 90 éve várták ezt a napot, és végre egy kicsit boldogabban mehetnek haza. A törvény jó mivoltát pedig mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a szlovákoknak szemet szúrt. Ha ez a törvény rossz lenne a magyarságnak, akkor nem hőbörögnének. Most éppen jogellenes megoldásokon törik a fejüket, "következményeket" fontolgatva.

Az is reményt adó változás, hogy a külpolitikánkban érdemi változás mehet végbe. Bár Balázs Péter külügyminisztert személy szerint egy nagyon helyénvaló embernek tartom, és megtartanám pozíciójában, örülök a váltásnak. Végre nem a "konszenzus mindenáron" lesz a fő tényező, hanem visszatér a jól bevált gyakorlat; az érdekérvényesítés. Most már nem az lesz, hogy ha a szlovákok pisszegnek egyet, akkor mi összehúzzuk magunkat, hanem egy "testvéri" pofont is kiosztunk, ha kell. (A "testvéri" szó itt utalás Balázs Péter külügyminiszter egy korábbi megnyilvánulására, miszerint, idézem: "Szlovákia Magyarország kistestvére, viselkedjen is ehhez mérten.")

Na lám, elindultunk valamerre. Négy év múlva eldől, hogy jó volt-e az irány, de az elmúlt néhány hétből leszűrve nem tűnik rossznak. Mindenesetre hasznosabb, mint az elmúlt nyolc év ámokfutása.

A kettős állampolgárság egy ajándék. Kedves külhoni magyarok: együtt érzek veletek !

Ilyenkor mi van ?

2010-05-21T17:22:00.003+02:00

Enyhe dögunalom.
Legalább van időm tüzetesen végignézni a parlamenti közvetítéseket, néha egész viccesek. A jobbikos képviselők kitesznek magukért, főleg Gaudi-Nagy Tamás.
Szenzációs stílusuk van, és a megjelenésük is nagyon megnyerő.

Az új törvényjavaslatok is nagyrészt pozitívak, ezen belül is felsorolnám a legtetszetősebbeket;
- a jogosítvány megszerzését a nyolc általános elvégzéséhez kötik
- a családi pótlékot csak a gyerek iskolába járása esetén folyósítják
- állampolgárság a határon túl élő magyaroknak.

Ahogy észre vettem, a külügy is lassacskán felveszi a tempót az újonnan megválasztott kormánnyal, már nem futamodtak meg holmi szlovák sértegetéstől. Még szép, hogy nem mi hajtjuk le a fejünket !
Fenyegetik a magyarokat, következményeket helyeznek kilátásba, de most már hiába.
Le vannak sajnálva. Példaértékű azonban a horvát hozzáállás, nekik semmilyen gondot nem okoz a kettős állampolgárság kérdése, elfogadják a helyzetet. Az EBESZ sem talált semmi kivetnivalót a törvényjavaslatban, úgyhogy a "tótok" finoman szólva is húzzák össze magukat.

A politikai történésektől eltekintve nem nagyon történnek dolgok mostanság, mivel suliba nem igazán járok. Megérkezett viszont a spanyol felsőfokúm eredménye, a papír szerint sikeresen teljesítettem a vizsgát. A DSD felsőfokú (német állami nyelvvizsga) papíromat is rövidesen honosíttatom, bár a pontjaimhoz már nem nagyon kell.
Néhány részeredmény is napvilágra került az érettségiimmel kapcsolatban.
A matekom 88%-os lett, ami nem vészes de lehetett volna egy kicsit jobb is.
A történelemnek még csak a teszt része van kijavítva, az ígéretesnek tűnik, mivel az elérhető 45-ből 44 pontot kaptam. Remélem az esszék és a szóbeli is hasonlóan jól fog sikerülni, mert akkor már biztos helyem van az egyetemen.

Az esőt meg ki kell bírni, egyszer vége lesz ennek is.

Beszámoló és elemzés

2010-05-16T20:47:00.003+02:00

Történt egy s más mióta legutóbb írtam. Csütörtökön megírtam a földrajz érettségit (franciául), majd pénteken Budapestre autóztunk, mivel esedékes volt a Metallica koncert, ami hihetetlenül jó volt, nem mellesleg életre szóló élmény. Pest felé végig én vezettem, kivételesen még apa is megdícsérte az utat. Ez volt az első autókázásom Baranya megyén kívül, pedig már több, mint fél éve megvan a jogosítványom. Szombaton megkoronáztam az elmúlt két hetet egy jól sikerült bulival is, így most teljes a kép.

Mindemellett nem csak velem történtek dolgok, javában zajlik az élet már az új Országgyűlésben is. Vona Gábor "közfelháborodást" váltott ki a híres-hírhedt mellényével, mindenki retteg. Igazából még mindig nincs mitől, de ezt hiába is próbálom magyarázni annak, aki nem érti.
Bennem nem kelt félelmet a fekete mellény, az oroszlán, vagy egy árpád-sávos címer. Utóbbit én is hordom. Tudjátok én mitől félek ?
Attól, hogy Gyurcsány Ferencet látom élőben, és hogy ő még lehet képviselő. Ez a trauma !
Nem holmi mellény.

Vona Gábort pedig becsülöm, mert egyrészt tartotta a szavát, másrészt nem engedett a külső nyomásnak. Részemről pozitív volt a Jobbikos frakció egész megjelenése, ugyanis nem "hagyományos" öltönyben vonultak be a Parlamentbe, hanem népies elemekkel díszített atillában. Ez nekem személy szerint nagyon szimpatikus, ahogyan az is, ahogy Zagyva György Gyula interjút adott két indexes újságírónak. A jelenlegi felállás a kétharmad ellenére jó lehetőségekkel kecsegtet, szeretném ha a Jobbik higgadtan és ügyesen kivétel nélkül kihasználná ezeket. Megbízom Voná Gáborban és Zagyva György Gyulában, mert közvetlenek, figyelembe veszik az embereket, és tudják mit kell csinálni. Személyes tapasztalat alapján mondom, mivel mindkettejükkel volt szerencsém négyszemközt szót váltani és nem egy előadásukat hallgattam már meg.

Magyarországon kívül is folyik az élet; Thaiföldön, Bangkokban háborús állapotok uralkodnak, az ellenzéki felkelők blokádokat emelnek és lezárják a város egyes részeit, miközben a hadsereg tűz alá veszi őket. Elolvastam néhány újságírói tudósítást, amelyek alapján nem túl rózsás az ottani helyzet.

Érdemes követni az eseményeket, sok tanulság van bennük.

Webkettő, avagy "itt vagyok"

2010-05-12T19:02:00.004+02:00

Néhány napja eszembe jutott, hogy alig bírom már számon tartani a sok regisztrációmat, feliratkozásomat különböző webhelyekre, szolgáltatásokra. A fontosabbakat most összeszedtem, ezen keresztül be is tudom mutatni az interneten fellelhető aktivitásomat.

A rajz elkészítése után tudatosult bennem először, hogy a blogom központi helyen szerepel, szinte bárhonnan elérhető, illetve szinte bármely oldalam elérhető innen. Jól látszik, zöld vonalakkal szemléltetve, hogy a legtöbb kapcsolata a blognak van külső oldalakkal, míg pl. az iwiwem csak kiindulási pont.

Itt látszik igazán, hogy az iwiw le van maradva az internet világában, hiszen kizárólag kiindulási pontként nehezebb oda eljutni. Emellett a blognak összesen 10 kapcsolata van, kiindulási és érkezési vegyesen. Éppen ezért a látogatottsága is magasabb, mint az iwiw-oldalamé.

A kommunikációs programbeli címeimet magánjellegű információként kezelem, ezért kevesebb helyről elérhetőek, bár az msn címem megegyezik az e-mail címemmel, ez a két fiók teljesen össze is van kapcsolva.

A blog után a Twitter a második legpublikusabb fiókom, mivel ez is blogjellegű. Annyiban más, hogy maximum 140 karakterben lehet "csiripelni". A legjobb szó erre a "mikroblog". Mondják sokan hogy hasznontalan, de pl. mobilnetről vagy iPodról jóval egyszerűbb írni egy "Képzeljétek, Párizsban vagyok !" üzenetet, mint írni egy komplett blogbejegyzést, taglalva az utazást.

A YouTube-om is viszonylag privát, az is csupán kiindulási pont, elérni nem lehet felhasználónév hiányában.

[Zöld vonal: a blog kapcsolatai]
[Piros vonal: egyéb helyek kapcsolatai]
[Kettős vonal: kölcsönös kapcsolat (oda-vissza link)]
[Nyíl a vonalon: jelzi a link kiindulási és érkezési helyét]

A következtetéseket levonva megállapíthatjuk, hogy az én esetemben:
- az IWIW tetszhalott
- a kapcsolattartás könnyű, e-mail címem könnyen fellelhető
- a Twitter-fiókom publikus
- a blogom a legnyíltabb
- a Facebook fiókom szorosan összekapcsolódik a blogommal.

Ez a felhasználói profil-séma csak érdekességképpen készült, hogy modellezzem egy aktív felhasználó fiókhasználatát. Igény esetén a témáról írok több bejegyzést is.

Új életmód

2010-05-08T16:32:00.004+02:00

Furcsa ez a nagy szabadság, talán túl hirtelen jött. Szó se róla, nagyon élvezem. Kötöttségek nélkül vagyok bele a világba, járom a kocsmákat és bulikat néhány jóbaráttal, szóval most úgy igazán élek. Ez nem jelenti azt, hogy "züllök", mert azért itthon is eltöltök némi időt és azt jó szokásomhoz híven írással, publikálással, gondolkodással töltöm. Jól esik, hogy végre beoszthatom a saját időmet, nem csak egy délutánra, hanem egy, két, három hétre is.

Tegnap egyebek mellett frissítettem az operációs rendszert az iPod touchomon, feltettem rá a 3.1.3.-ast. Letöltöttem még egy-két használható alkalmazást is, most már lehet rajta akár msn-ezni is, ha van WiFi. Hasznos kis dolog, nagyon szeretem.

Publikálási helyeimet nem árulhatom el, mert akkor odaveszne az anonimitás kincse.
Majd egyszer ha eljön az ideje, lehet hogy elmondom, de egyelőre marad a személyes kérdezősködés.

Addig kikapcsolódok, most megtehetem.
Tegyétek ti is, ha van rá lehetőségetek.
Nagyon kellemes.

3/4

2010-05-05T21:10:00.004+02:00

Íme, a négy írásbeli érettségi vizsgából hármon túl vagyok, a földrajz meg nem vészes.
A magyart viszonylag könnyűnek ítéltem meg, jóval nehezebbre számítottam.
A matekkal nem volt alapvető gond, viszonylag jól sikerült, de nem biztos hogy elég jól. Ezt már csak a felvételi pontszámok meghatározásánál tudom majd meg.
A történelemmel szerencsém volt, ráadásul a megadott három óra negyvenöt perc helyett röpke két óra alatt végeztem, így már rég otthon ültem amikor hivatalosan végződött. Jellemző rám, hogy nem szórakozok sokat a feladatokkal, de ez nem jelenti azt, hogy nem gondolkodok, vagy felszínes a munkám. Egy két órás francia versenyt sikerült fél óra alatt megnyernem, ennek eredményeképp mehetek majd Belgiumba.

Holnaphoz egy hétre, május 13.-án tehát földrajz írásbeli érettségi, aztán kb. két hétig ereszd el a hajam; május 14. Metallica koncert; május 15. érettségi záróbuli...
Alig várom.

A szóbelik után pedig már igazán nem lesz gond. Június 19.-én bankett, aztán vége.
Onnantól már arra megyek, amerre látok.

Egy élet margójára

2010-05-01T19:04:00.003+02:00

Íme, elballagtam. Hátam mögött hagyom az elmúlt öt évet és mindezzel együtt azt is, amit tapasztaltam, megéltem. Ha csak Amerikára, Olaszországra, Franciaországra, Belgiumra vagy Guatemalára gondolok, eszembe fog jutni ez az időszak. Hétfőtől három nap kemény erőfeszítés, elvégre fontosak az érettségik. Ballagási ajándékom meghatározó: Vármegyék könyve I. és II. kötet. Mögöttes jelentéstartalmat nem tulajdonítok neki, de kifejezetten tetszik. Némi útravaló a pogácsa és a húszfilléres mellé a ballagási tarisznyámban...

Ismét egy olyan pont érkezett el, ahol van némi holtidő. Nem tudom mi lesz fél év múlva ilyenkor. Ugyanezt már átéltem egyszer; Amerika előtt közvetlenül. Tudom, hogy nem olyan lesz mint volt, de az újat még nem tudom elképzelni. Valami olyanra számítok, amire nem is lehet számítani. Majd lesz valahogy.

Fogalmam sincs, hogy mit hoz most a jövő, némi bizonytalanságot érzek.
Érdemes azonban megállni egy pillanatra és visszatekinteni. A rosszat elfelejteni, a jót egy életre megszívlelni. Ez fog erőt adni minden harchoz és ahhoz, hogy minden kudarc után mégis győztesen álljak fel. Az élet egy háború, harcolunk magunkkal és a környezetünkkel.

Alkalmanként azért nem árt tűzszünetet kötni, és kicsit élvezni is a napfényt.

Célegyenes

2010-04-29T19:52:00.006+02:00

Az én történetem hosszú és bonyolult, ezért most csak egy rövid elemet szeretnék kiemelni. Gimnáziumban eltöltött öt évem (ebből egy Amerikában) során szépen lassan kiépítettem magamról egy képet az iskolában. Nyelvtudásom nagy segítségemre volt, tizenegyedik osztályban már minden tagozaton szinte névről ismert minden tanár, ami nagy dicsőség és büszkeség is egyben. Versenyeredményeim egyre magasabb csúcsokat döntögettek, részvételeim száma is arányosan nőtt. Sok tanár megbecsülését és bizalmát élveztem az évek során, némelyikőjük nagyon sokat segített nekem a céljaim elérésében. Idővel az igazgatónővel is jobban megismerkedtem, mivel szerencsére sok díjat vehettem át tőle.

Tegnap (szerdán) volt az utolsó "belső kommunikáció", ami egy igazgató-évfolyam párbeszédnek felel meg, kiemelve a versenyeredményeket és minden egyéb érdemet, kb. félévente egyszer.
Miután igazgatónő befejezte (szokásos) beszédét, kérdőre vont minket, hogy kinek van hozzáfűznivalója. Nem bírtam már öt év után visszatartani; én jelentkeztem egyedül. Szó szerinti idézet következik.
"Nem is tudom mivel lehetne elmondani mindazt, amit a Leőwey nekem az évek során adott. Most mégis összefoglalom: Köszönöm." Ezt követően kaptam némi tapsot, igazgatónő pedig elsírta magát. Sajnálom, hogy itt kell hagyni ezt az iskolát. Annyi emlék, annyi siker és megannyi tapasztalat. Öt év leforgása alatt sikerült megnevettetnem és megsiratnom az igazgatónőt, mindkétszer jó élményként elkönyvelve. Kell ennél több magyarázat, vagy mindenki elhiszi, hogy sikeres középiskolai pályafutásom volt ?

A mai napon volt a ballagási próba, előre meg volt már beszélve hogy ki kivel ballag. Engem azonban nagy meglepetésemre kihívott a sorból az igazgatónő, majd közölte hogy velem szeretne ballagni. Ez azt jelenti, hogy az évkönyv borítójára is rákerülök, részévé válok a Leőweynek mint jelenségnek. Kijelenthetem: büszkén.

Büszke vagyok a versenyekre, a barátaimra, tanáraimra, mindazokra akik segítettek, a takarítónőre, aki mindig mosolyog, és a büfésre aki mindig kedves és beszédes. Büszke vagyok, hogy része lehettem ennek a több, mint száz éves intézmények. Büszke vagyok arra, hogy egy ilyen jóindulatú és segítőkész igazgatónőnk volt. Hiányozni fog ez az egész.

Nemes Balázs
Leőwey Klára Gimnázium
13.f
2005-2010

Köszönöm !

Életjel

2010-04-21T19:46:00.003+02:00

A mai nap folyamán írásban lemondtam a szavazatszámláló-bizottság munkájában való részvételről, amely április 25.-én történt volna Hosszúhetényben. Az okom az érettségire való felkészülés, nem engedhetek meg magamnak egy egész napnyi időt egy héttel az írásbeli vizsgák előtt, különösen azért, mert ez legalább két napra lefárasztja az embert. Órákon át egy bezárt helyiségben üldögélni és papírok felett görnyedni nem egy leányálom. Persze jó tapasztalat volt, de most más prioritásaim vannak.

Csendes, nyugodt életet vezetek az utóbbi időben, jócskán visszavettem a sebességből. Mondhatjuk úgy is, hogy megfegyelmeztem magam. Éppen jókor.

Ismét egy olyan időszakom érkezett el, amikor egy kicsit a háttérbe vonulok és inkább csak megfigyelek, szemlélődök. Erőt gyűjtök a következő harchoz, nyilvános megmozduláshoz.
Nem árt néha visszavenni a tempóból és higgadt, józan fejjel ismét átgondolni a terveket.

Eddig sem volt hiányom a tervekben, de most már jövő ilyenkorra is megvannak az elképzeléseim, sőt, néhány hosszútávú tervet is kijelöltem.

Miután megnyertem egy francia versenyt, Belgiumba utazhatok egy hétre, családhoz.
Ezután Párizsban csatlakozom majd néhány barátomhoz, és közösen töltünk ott el nagyjából egy hetet. Egy hét itthon tartózkodás után pedig hivatalos vagyok a Balatonra egy jó barátomhoz, de ez még csak az előzetes. Blogot írni természetesen fogok végig, beszámolok az úti- és egyéb élményeimről, képekkel kiegészítve. Gondolataimat twitteren is lehet követni.

Nagy kincs az élet, főleg ez a nyár. Van mit bizonyítanom; a próbatételek után pedig jön a jól megérdemelt szórakozás.
Kellemes tavaszt mindenkinek !

Rövid elemzés

2010-04-13T18:11:00.003+02:00

Április 11.-én lezajlott a választás első fordulója. Már a szavazás előtt két héttel felállítottam magamnak egy megbecsült sorrendet, eredményekkel. Akkori becslésem alapján ez jött ki:
- Hárompárti Parlament, az alábbi megoszlásban
- Fidesz: 65%
-Jobbik: 20%
-MSZP: 15%

Persze ez csak egy elhamarkodott és közelítő becslés volt, kevés helyen alakult éppen így az eredmény, pláne nem országos szinten. Az LMP-t nem szívesen látom a Parlamentben, meglátjuk majd kik is ők és honnan jöttek. A következő forduló április 25.-én lesz, ott fog eldőlni, meglesz-e a Fidesz kétharmados többsége. Ne feledjük, hogy Magyarországon a kétharmad kis híján egyenlő a teljhatalommal. Ez az a többség, amivel jóformán mindent lehet módosítani.

A választás meghozta az esőt is, hétfőn hideg volt. Kellemetlen időszaknak nézek elébe több szempontból is, de ezen is túl kell esni.

Választás 2010 (Percről percre frissítve)

2010-04-11T22:07:00.012+02:00

22:07:
Tizenöt perccel ezelőtt hazaértem.
A számlálás adatai szerint a hosszúhetényi 2. választókörzetben 603 szavazatot adtak le a pártok országos listáira, amelyeknek az eloszlása a következő:

Fidesz-KDNP: 357 (59,2%)
LMP: 89 (14,7%)
MSZP: 78 (12,9%)
Jobbik: 55 (9,1%)
MDF: 19 (3,1%)
Öt szavazat érvénytelen volt. (0,8%)

22:16:
A többi szavazókörből hasonló eredmények érkeztek, ezek pontosan nincsenek meg. Összevetve a falu három körzetét, a következő valószínű eredmények jellemzőek:

Fidesz-KDNP: kb. 60%
LMP: kb. 13%
MSZP: kb. 14%
Jobbik: kb. 10%
MDF: kb. 3%

Figyelem: az adatok tájékoztató jellegűek.

22:29:
Az egyéni jelöltekre leadott szavazatoknak a megoszlása az alábbi a hosszúhetényi 2. szavazókörben:
Polics (Fidesz-KDNP): 343 (64%)
Szakács (MSZP): 80 (15%)
Talált (Jobbik): 52 (9,7%)
Ladányi (LMP): 31 (5,7%)
Stéger (független): 21 (4,0%)
Ordas (MDF): 9 (1,6%)

Az adatok tájékoztató jellegűek.

22:33:
Az Index értesülései szerint fél órán belül megkezdődhet az adatok összesítése az elektronikus rendszerben. Fél tízkor a polgármesteri hivatalból még elérhetetlen / üres volt a rendszer.

22:36:
Megkezdődött az adatok összesítése:
81%-os feldolgozottságnál:
Fidesz: 52,95%
MSZP: 19,57%
Jobbik: 16,75%
LMP: 7,18%

22:43:
Nem elfelejteni: Ezek az eredmények csak az országos pártlisták eredményei, az egyéni választókerületek még hátravannak, bár nagy eltérés nem várható. Az eredmények ezért közelítenek a véglegeshez.

22:52:
99%-os feldolgozottságnál az alábbi eredmények látszanak véglegesnek:
Fidesz: 53%
MSZP: 20%
Jobbik: 17%
LMP: 8%

Az MDF 2,7 %-kal, illetve a Civil Mozgalom 1%-kal nem jutott be a Parlamentbe.
A Parlament tehát négypárti lesz, a Jobbik a harmadik erő "maradt".
Az LMP eredménye nem meglepő, de nem látom őket szívesen.
Az MSZP eredményéből illett volna többet lefaragni, ez sajnos nem sikerült.
A második forduló várhatóan nem változtat sokat az eredményeken (már ahol lesz).

23:03:
Dávid Ibolya lemondott az MDF elnöki posztjáról, egyben csalódottságát fejezte ki, illetve elismerte felelősségét.

Lengyel gyász és magyar választás

2010-04-10T14:40:00.004+02:00

Lech Kaczynski lengyel államfő és a lengyel kormány számos magas rangú tisztviselője életét vesztette egy repülőgép-szerencsétlenségben Szmolenszktől nem messze. Lengyel barátainknak sok erőt és kitartást kívánok a gyász feldolgozásához, remélem mielőbb meg tudják oldani a fennálló rendkívül szerencsétlen helyzetet. Kiváló államférfit vesztettek el, aki felemelte Lengyelországot az újonnan csatlakozott EU-tagállamok elitjébe, és akiknek hála az ország gazdasága virágzik, lakói többnyire boldogok.

"Lengyel, magyar, két jó barát, együtt harcol, s issza borát"
"Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki."

Holnap Magyarország választ. Történelmi fontosságú ez a szavazás, mert az eddig kialakult két-nagypárti rendszer változni látszik. Emellett jól megfigyelhető egy általános jobbra tolódás, ami személyes véleményem szerint jót fog tenni az országnak. Azért különösen hasznos egynél több jobboldali párt, mert versengeni fognak a Parlamenten belül, így egymást kényszerítik majd jobbnál jobb döntésekre. [Az analógia fellelhető a kapitalizmus működésében is; a verseny javítja az áruk minőségét, és csökkenti az árakat.]

Jómagam delegáltként veszek részt ezen a választáson, ezért holnapra hivatalos személynek minősülök, és fontos közfeladatot látok el. Juttatást nem kapok, de nem is ezért vállaltam el.
Ügyelek a választás tisztaságára, és eskümhöz híven tartom magam az elveimhez és Hazám érdekét szolgálom.

Mindenki menjen el szavazni !
Hogy kire, az lényegtelen. Mutassátok meg, hogy akartok tenni az országért, ne kelljen szégyenkezni az alacsony részvételi arányok miatt.

Előre !

Húsvét

2010-04-05T15:13:00.004+02:00

Szép reggelen vagyok túl. Hat lányt alaposan megszódáztunk egy jó barátommal, jól indult a napom. Azért uras voltam, volt nálam parfüm is, de csak egyszer használtam. Dél felé hazaértem, nagy családi ebéd is volt. Utoljára Amerikában ettem ennyit...
Zöldborsókrémleves, sült csirke, madártej. Egy hétig elleszek ezzel a kalóriamennyiséggel.

Holnap délután teszem le az eskümet a szavazatszámláló bizottságban való részvételhez.
Pont ma reggelre fordult rosszabbra az idő, de előbb-utóbb úgyis ideér a napfény is.
Ízelítőt már kaptunk belőle, de már érezni a nyár illatát. Rügyeznek a fák, és szép lassan előkerülnek a rövidkés szoknyák is a lányokon. Még szerencse.
Zajlik az élet.

Áldott Húsvétot kívánok.

Kemény de mégis laza

2010-03-29T22:24:00.004+02:00

A napokban a Modell Európai Parlament ülésein veszek részt, amelyben a Gazdasági és Belső Piaci bizottság tagja vagyok. Sok különböző érdekes témát tárgyalunk, dolgozunk ki és módosítunk, ez magas mennyiségű felkészüléssel és munkával jár. Aki kicsit is tisztában van a törvénykezési és rendelkezési jogi szakszavakkal, tudja miről beszélek.

Mindemellett nagyon hullámzó a hangulatom hetek óta. Ez a tél-tavaszi átmenet nekem sosem sikerül jól. Mindig van valami, ami visszaejt a létra elejére.

A jelek szerint azonban a faluban bekerülök a szavazatszámláló bizottságba, ami érdekes kihívásnak tűnik nekem. Jól kihasználom a 18. életévemet: minden jogomat megpróbálom használni és megismerni. Mások erre nem kíváncsiak, megint mások egyszerűen lusták. Én is egy lusta ember vagyok, de szerencsére a kíváncsiságom felülmúlja ezt a nem mindig előnyös tulajdonságomat. Folyik az élet tehát, néha jól, néha kevésbé jól. Egy, a hangulatomat jól tükröző gondolatomat azonban szeretnék megosztani:

"Most nehéz egy lépést tenni előre. Aki megteszi, az a legbátrabb ember. Én most próbálom meg, mert nincs visszaút..."

Március 15.

2010-03-15T13:46:00.002+01:00

Tisztelet az 1848-as hősöknek, akik életüket adták a Hazáért !
Éljen a magyar szabadság !

Lépés előre...

2010-03-09T19:25:00.009+01:00

A Jobbik mind a 176 egyéni választókörzetben összegyűjtötte a szükséges 750 ajánlószelvényt.
Emellett a Jobbiknak van kidolgozott programja, amit még független szakértők is több ponton méltattak, egyes elemek kivételével persze, de hát melyik program tökéletes...
Jó fogásnak tartom a párt részéről azt is, hogy Vona Gábor vitára hívta Orbán Viktort.
Eddig jól felépítettnek látom a Jobbik kampányát, kíváncsian várom a kampány felerősödését.

Természetesen kampányidőszakban megszaporodnak a "botrányok" és az alapos avagy alaptalan gyanúk, de eddig a párt véleményem szerint jól kezelte a helyzetet. Állítom, hogy Vona Gábor jó politikus és erős vitázó.
Egy felkészületlen Orbánt valószínűleg a porba döngölne az érveivel. Kíváncsi vagyok a Fidesz válaszára az ügyben. Volt már nyílt levélváltás, történtek nyilatkozatok is, de a java még csak most jön.

(Fontos megjegyeznem, hogy a nemzeti ünnepek átpolitizálásával nem értek egyet, nem tehető egyenlőségjel egy kampányrendezvény és egy megemlékezés közé. Ez az összes pártra vonatkozik, ugyanilyen véleménnyel vagyok a jelképhasználatról is, de annak más korlátozásai vannak.)

Az én monarchizmusom

2010-03-05T21:08:00.004+01:00

Nyilván sokaknak feltűnt már, hogy királypárti ember vagyok.
Hasznosnak tartanám a monarchia visszaállítását, de nem csak úgy, hanem ésszerű keretek között. Nem diktatúrát akarok, hanem királyságot, a kettő pedig lényegesen különbözik egymástól.

Egy diktatúrában a népnek kevés köze van a hatalom döntéseihez, rosszabb esetben az ellenzék nem is létezik, mert vagy lecsukják, vagy kivégzik. Ezzel szemben egy alkotmányos monarchiában van lehetőség a véleménykifejezésre, ami fontos, lévén ez az egyetlen módja annak, hogy a hatalom tudtára adjuk hogy valami nem tetszik a népnek. Persze a nép buta, ezért találtak ki számtalan különböző államformát, azonban mindegyiknek ugyanaz a lényege; mégpedig hogy ne a nép maga gyakorolja a hatalmat, mert az gyorsan anarchiához vezetne.

Az anarchia a legrosszabb ami történhet egy közösséggel. Az ellenőrzés és a központosítás teljes hiánya őskori szintre züllesztené vissza az állapotokat. Nyilvánvaló, hogy ezt mindenki igyekszik elkerülni, mivel előnytelen. Egy jól szervezett, önellenőrző központi hatalom viszont könnyen és jól elláthatja a rábízott feladatokat. Egy három- vagy négypólusú rendszer nagyon stabil, legfőképp ha minden eleme ellenőrzi a másikat. Az általam ideálisnak vélt alkotmányos monarchiában a következő lenne az állam berendezkedése:

A Nemzetgyűlés (Parlament) helyben marad, hasonló jogkörrel, mint a jelenlegi.
A köztársasági elnök a helyén marad.
Az Alkotmánybíróság ugyancsak a helyén marad, ez fontos is egy alkotmányos monarchiában.

Emellett létezik a király, aki a korábbi három pólust nem feltétlenül felülírja, inkább ellenőrzi és jóváhagyja működésüket. A király fontos szerepet játszik a politika erkölcsösségének fenntartásában, így köztiszteletnek örvend a rendszer, és megbecsült munkává válik a képviselőség.

A köztársasági elnököt nem látom értelmét eltávolítani, ugyanis a király jogkörével nem ütköznek a feladatai. Ez annak köszönhető, hogy a király az államfő felett áll jogilag, az államfő "kormányzóvá", a király segítőjévé, tanácsosává, helyettesévé válik.
Ez azért lényeges, mert ha a királlyal bármi történik (akár trónfosztás, tehát a bizalom megvonása), akkor az államfő ideiglenesen betöltheti a tisztséget. Hasonlóképp működött a Horthy-rendszer is, de ott "örök-ideiglenes" volt az állapot, király nélküli királyság volt.

Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy ez miért jó, mire megyünk a hatalom további "szétaprózásával" ?
Egyszerű: némely jogköröket közvetlenül a király kapna meg, például a szükségállapot bevezetését, vagy egy háború megindítását ő kezdeményezhetné. Természetesen a királytól is meg lehetne vonni a bizalmat, mivel minden hatalom a néptől ered, így ráadásul a hatalommal való visszaélés lehetőségét sem adnánk meg.

Amit én értek alkotmányos monarchia alatt, az gyakorlatilag egy továbbfejlesztett Horthy-rendszer, persze javítandó hibákkal, alkalmazkodva a világ fejlődéséhez. Fontosabb kérdéskör ez, mint azt sokan gondolnák. Érdekes megfigyelni néhány más európai ország működését, ahol ez a rendszer már helyben van. (Anglia, Spanyolország, Hollandia, stb.)

Érdekesség

2010-03-01T21:19:00.002+01:00

Radikális változást akar a Jobbik az M1-en from naczivadasz on Vimeo.

Lesz még

2010-02-18T21:20:00.004+01:00

Én már tudom hova megyek jövő télen. És ti ?

A pofátlanság netovábbja

2010-02-11T22:23:00.003+01:00

"Pert indítottak egy chicagói bíróságon a Magyar Államvasutak ellen a holokausztban való közreműködése miatt. Az egykori áldozatoknak 95 hozzátartozója szerepel a felperesek között, akik összesen 1,24 milliárd dollár kártérítést követelnek." (origo.hu)

Kell ehhez magyarázat ?
Hetven (!) évvel utána jut eszükbe ?
95 hozzátartozó, 1,24 milliárd dollár = kb. 13 millió dollár / fő.
Ki fog nekem fizetni dédnagyapám testvére miatt, aki az orosz gulágok miatt halt meg ?
Putyin ?
Ki fogja nekem kifizetni a családom 1848-ban elkobzott vagyonát és kastélyait ?

"Erkölcsi perről van szó." - állítják a chicagói felperesek. Ja, akkor 13 millió dollár az mellékes, ugye ?

Ehhez kapcsolódóan Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke az alábbi kijelentést merte tenni:
"A magyarországi zsidóság túlnyomó részének meggyilkolásáért, vagyonuk elkobzásáért ugyanis az akkori magyar társadalom túlnyomó része felelős [nem pedig a MÁV], ezért a felelősséget pedig a magyar államnak kell viselnie." - fogalmazott Feldmájer Péter.

Akkor nagymamám tehet róla ?
Vagy nagypapám ?
Az egész családom ?
Tehát én is bűnös vagyok ?

Ajvé.
NEM ÉRDEKEL.

Ajánlószelvény (=cédulamizéria)

2010-02-09T22:04:00.018+01:00

Hétfőn megérkezett az ajánlószelvényem (kopogtatócédulám).
Életemben először megyek majd idén szavazni, ezért különlegessé teszem az alkalmat; nem csak leadom a szelvényemet, hanem gyűjteni is fogok valamely szervezetnek. Ezt a bejegyzést szeretném a magyarázásnak, kisegítésnek szentelni, hogy mindenki könnyen eligazodjon a rendszeren. Fontos, hogy a konkrét politikai nézetünkre vonatkozó adatokat bizalmasan kezeljük !
Mindemellett szeretném leszögezni, hogy az ajánlószelvény kitöltése és leadása közel sem egyszerű. Ezért próbálom most közérthető formában megfogalmazni a helyes kitöltés menetét.

Így néz ki egy kitöltetlen, frissen kézhez kapott ajánlószelvény, rajta a megadott mezőkkel, amit mindenkinek saját kezűleg kell kitöltenie.

Egy személy csak egy képviselőjelöltet ajánlhat !
Az adatoknak olvashatónak kell lenniük !
Lehetőleg ugyanazzal a tollal töltsük ki az egész szelvényt, hogy a hamisítás gyanúja se merülhessen fel. (intő példa: ferencvárosi időközi választás, 2009)
A jelenleg hatályos szabályzás szerint az ajánlószelvény (fény)másolása tilos, bár értelmetlen, hiszen csak egy szelvényt adhatunk le.
A másolás megakadályozására van a szelvényben több biztonsági elem is.

Alább megtekinthető egy általam "próba-kitöltött" ajánlószelvény, természetesen a valóságban tollal, olvasható kézírással kell kitölteni.
Ez egy minta !

Az ajánlószelvény hátoldalán is fontos információk vannak, érdemes tüzetesen átolvasni a jobb megértés érdekében. Az ajánlószelvények leadási határideje március 19., 16:00. Ez egyben a jelöltállítás határideje is.

A kopogtatócédula leadásának két módja van:

Városban, nagyobb településeken valószínűleg pártaktivisták jönnek majd a szelvényekért, kisebb településeken kevesebb aktivista van. Ezek az aktivisták viszik el a cédulákat a pártirodákba, ahol majd jegyzőkönyvezve megszámlálják és hitelesítik az érvényesen kitöltötteket.
Kisebb településeken, kevésbé lakott városrészekben a választópolgároknak kell eljuttatniuk a cédulát a megfelelő helyre, tehát a beírt (ajánlott) szervezet valamely irodájába, ahol ott majd tovább gondoskodnak róla.

Fontos, hogy ne adjuk oda bárkinek a cédulánkat, mert rossz szándékkal is jöhetnek érte.
(elégetik, kidobják, nem adják le)
Nem minden aktivistánál lesz pártigazolvány, hiszen nem is mind párttag, de esetleg egy kitűző, szórólap szolgálhat bizonyítékként. Emellett a szelvénygyűjtők az esetek nagy részében kettesével járnak.

Az én véleményem szerint az a legjobb, ha személyesen visszük el saját, illetve családtagjaink céduláját a megfelelő irodába, így a visszaélés lehetőségét is kizárjuk. Mindemellett ne legyünk naivak, sok választókerületben (ha nem az összesben) lesznek csalások.

A pártok honlapján általában fent van, hogy mely településen hol lehet leadni a nekik szánt ajánlószelvényeket.

A kopogtatócédula értelme

A kopogtatócédula célja az, hogy a választókerületekben (176 db) az egyéni jelöltek indításának alapfeltételeként szolgáljon. Tehát az a jelölt, amelyik nem gyűjtötte össze a szükséges 750 db érvényes ajánlószelvényt, nem indulhat a választáson.

"Ajánlani csak a lakóhely szerinti választókerületben induló jelöltet lehet."

Egyéb információk:

"Ajánlószelvényt az állampolgárok zaklatása nélkül – az alábbi kivételeken túl – bárhol lehet gyűjteni. Nem gyűjthető ajánlószelvény:

1. a munkahelyen munkaidőben vagy munkaviszonyból, illetőleg munkavégzési kötelezettség teljesítése közben;

2. a fegyveres erőknél és a rendvédelmi szerveknél szolgálati viszonyban levő személytől a szolgálati helyen vagy szolgálati feladat teljesítése közben;

3. tömegközlekedési eszközön;

4. állami és helyi önkormányzati szervek hivatali helyiségében.

Az ajánlásért az ajánlónak vagy rá tekintettel másnak előnyt adni vagy ígérni, valamint az ajánlásért előnyt kérni, illetőleg előnyt vagy annak ígéretét elfogadni tilos!

Az ajánlószelvényekről másolatot készíteni tilos. Az azon szereplő adatokat az adatvédelmi előírásoknak megfelelően kell kezelni.

A be nem nyújtott ajánlószelvényeket a benyújtásukra rendelkezésre álló határidő lejártát követő három napon belül meg kell semmisíteni és erről jegyzőkönyvet kell kiállítani. A jegyzőkönyvet három napon belül az illetékes választási bizottságnak meg kell küldeni." (-Wikipédia)

Ne féljetek

2010-02-06T16:07:00.004+01:00

Orbán Viktor évértékelőjét végighallgatva érdekes dolgok ütötték meg a fülemet. A beszéd számomra meglepően üres volt. Tények, számok kevés kivétellel egyáltalán nem szerepeltek benne, annál több volt a közhely és a populista töltelékszöveg. A Fidesz lassan elfásult, elhalványult az évek alatt. Olyan, mintha belassultak volna húsz év alatt, mintha 2002 óta csak aludnának. Talán mert alszanak is...

Igazság szerint a többi párt sem igazán nyújt valós alternatívát a problémákra. Az MSZP-t felejtsük el, egyszerűen nem hiteles már, azt sem hiszem el nekik, amit kérdeznek. Az SZDSZ-t is elfelejthetjük (végre). Az MDF nem tudom meddig húzza még, vagy milyen eredményt fog elérni. Az LMP-ben nem bízom, gyanús nekem a "civil" mázzal leöntött párt. Bizalmatlan vagyok, tudom, de egyelőre még nem bizonyítottak.

Egy párt maradt; a Jobbik. Sokan félnek tőle, mert "erőszakos, szélsőséges, intoleráns, kirekesztő". Ha alaposan megvizsgáljuk, ezek is csak üres szavak. Hogy ők képesek-e változtatni a rendszeren, azt nem tudom biztosra, csak azt, hogy nekik is meg kell adni a lehetőséget a bizonyításra. Hibáznak még, mert kezdők. Mit is várhatnánk el egy alig öt éves párttól ?

Minden hibájuk ellenére jó az irány, amit képviselnek. Itt szeretném hozzátenni, hogy ők nem ismerik el, de egy picit fognak "puhulni" a Parlamentben, de épp csak annyira, amennyire kell.

Ne féljetek.
Nincs mitől.

Végre

2010-02-04T20:26:00.003+01:00

Ez a hét egyszerűen zseniális. Hét nap alatt négyszer megyek korcsolyázni, háromszor vívni, ezen kívül pedig csak matekra járok, mindennek tetejébe pedig nincs suli. Kifejezetten jól érzem magam, rég volt ilyen jó hetem. Bárcsak minden hét így telne...

Írország (Sinn Féin és az IRA)

2010-01-25T18:33:00.030+01:00

Nem egyszerű téma az ír kérdés, ezért kezdjük a legelején. Volt egyszer egy ír nép, akiknek szigete a Brit Birodalom részét képezte. 1905-ben megalakult a Sinn Féin (= mi magunk) mozgalom, amely az írek minél nagyobb szabadságát helyezte saját aktivitásának központjába. Az első világháború után, 1919-től 1921-ig az írek függetlenségi háborút vívtak a britek ellen, amelynek eredménye az 1921-es megállapodás, miszerint létrejött egy "Ír Szabadállam", illetve a majdani "Észak-Írország" területi felosztása. Ahogy a világ legtöbb háborúja, úgy ez a háború is részben vallási ok miatt indult, hiszen az írek többsége katolikus, míg az angolok többnyire protestánsok.

Később az Ír Szabadállamból létrejött az Ír Köztársaság (Republic of Ireland), avagy a mai független Írország, a hagyományosan elfogadott 32 megyéből 26-nak biztosítva a függetlenséget. Az ír történelem során többször is sor került felkelésekre, függetlenségi háborúkra, de az 1919-1921-es volt az első valóban sikeres és eredményt felmutató harc.

A Sinn Féin a harcok után, illetve legfőképp az 1960-as években az IRA politikai szárnyává vált, biztosítva a politikai jelenlétet az állandó harc mellett. Az IRA és a Sinn Féin egymást segítették, mígnem eljutottak odáig, hogy a Sinn Féin minden téren megjelenjen a brit politikában. Ennek a lassú és küzdelmes munkának az eredménye a 2005-ben bejelentett hivatalos hadművelet-lezárás az IRA részéről. Itt azonban említést kell tennünk róla, hogy a döntést kihirdető IRA már nem ugyanaz az IRA volt, mint 1919-ben. Az IRA 1921 után kettészakadt, egyik fele ellenezte, másik fele támogatta a Nagy-Britanniával aláírt szerződést. A támogatókból alakult ki később a National Army, az ellenzőkből pedig az anti-treaty Irish Republican Army, más néven "Irregulars". A két táborra oszlás végül fegyveres harcot eredményezett, amit ma már ír polgárháborúként ismerünk (1922-1923). Itt fontos megemlíteni, hogy a polgárháború idején a National Army-t a britek némileg támogatták, de részt venni nem mertek a harcokban, félvén attól, hogy ezáltal egyesülésre adnak okot a két egymás ellen harcoló ír tábornak. A Szabadállam viszont zendülésnek, majd lázadásnak bélyegezte az IRA (Irregulars) harcát, ezért sem kérte a britek beavatkozását. [Így érvényesült példás módon az "Oszd meg és uralkodj" elve.]

Az 1940-es években bírósági és pénzügyi, illetve szavazatveszteségek és viták tarkították az eget a Sinn Féin háza táján, majd az 1970-es években ismét bekövetkezett a szakadás, sokadszorra bebizonyítva, hogy számos törésvonal létezett az ír politikában és fegyveres erőkben. Ahogy az IRA is (ismét) kettévált a Provisional IRA-ra, illetve az Official IRA-ra, úgy a Sinn Féin is követte a szakadást. A Prov. IRA továbbra is ragaszkodott a fegyveres harchoz, míg az Off. IRA egyre gyengült, illetve politikailag balra (Marxizmus) tolódott. A következőkben IRA alatt a (nacionalista) Provisional Irish Republican Army-t értem majd.

A Prov. IRA (IRA) továbbra is azon az állásponton volt, hogy az északír területeken jelen lévő briteknek nincs joguk hatalmat gyakorolni az ott élő írek felett, és követelték az Ír Köztársaság és Észak-Írország egyesítését. Ezalatt a Sinn Féin folyamatosan visszautasította képviselők delegálást a Brit Parlamentbe, hivatkozva a jelentkező problémákra.
A függetlenségi harcok kiújultak 1969-ben, egy zavargással indulva. Az Prov. IRA (IRA) továbbra is elkötelezett volt a fegyveres harc mellett mindaddig, amíg ki nem vívják Észak-Írország függetlenségét és/vagy egyesülését az Ír Köztársasággal. Az IRA többnyire katolikus nemzeti érzelműekből állt, míg az Ulster-i loyalisták (többnyire protestánsok) a fegyveres harc ellen, Nagy-Britanniával szemben pedig a status quót folytatni kívánó aktivistákból állt össze. Jóllehet ez a csoport sem egységes, de az Ír Köztársasághoz való csatlakozást mindkettő elutasította. Az 1969-es események és harcok hatására számos helyi fiatal csatlakozott az IRÁ-hoz, akiket "sixty-ninernek", avagy hatvankilencesnek is neveztek.

A hosszú harcok tűzszünetekkel, gyilkosságokkal és robbantásokkal voltak megtűzdelve, de az 1980-as években érdekes szál kapcsolódott be, furcsa érdekek mentén, ugyanis Líbia vezetője, Moammer al-Kaddzáfi (angolul) nem kedvelte Margaret Thatchert, aki segítette Ronald Reagant Tripoli bombázásában, az akció közben pedig életét vesztette Kaddzáfi egyik gyermeke is.

2005 július 28.-án az IRA hivatalosan letette a fegyvert, állást foglalva a demokratikus érdekérvényesítés és a békés folyamatok mellett. Ez az ír történelem során az első eset, hogy egy nacionalista szervezet saját megfontolásból leteszi a fegyvert.
A Prov. IRA nemzetközi kapcsolatai szerteágazóak voltak az 1970-es évektől kezdve. Együttműködést könyvelhettek el egyebek mellett az ETÁ-val (Baszkföld), a Hezbollah-hal (Libanon), a Palesztin Felszabadítási Fronttal (Gázai övezet, Ciszjordánia, Izrael/Palesztina), illetve a NORAID-del (Egyesült Államok).

A mai napig (2010 január 25.) két külön részre van osztva az ír sziget, 26 megye az Ír Köztársaság, míg 6 megye Nagy-Britannia részét képezi. A szervezett fegyveres harcok véget értek, de különböző (részben az IRÁ-ból kivált) sejtek alkalmanként követnek el erőszakos jellegű cselekedeteket.

Húsztíz

2010-01-01T21:55:00.004+01:00

Üdvözlök mindenkit az Újévben, egy új évtized első napján !

Érdekes évet tudhatok a hátam mögött, ebben valószínűleg mindenki egyetért, aki régebb óta olvassa a blogot. Vannak világrengető hírek a médiában, miszerint 2029-ben és/vagy 2036-ban lehet, hogy eltalál minket egy aszteroida, ami az "Apophis" névre hallgat. Ugyancsak érdekesség, hogy Nagy-Britannia miniszterelnöke (Gordon Brown) konferenciát hívott össze Jemen ügyében. Véleményem szerint ez nem lehet véletlen, valószínűsítem, hogy újabb háború áll a küszöbön. Hogy valóban lesz-e belőle valami, azt nem tudom.

Csupa jó hír, igaz ?
Meglátjuk mit hoz ez az esztendő.

Adjon a Jóisten Szebb Jövendőt !

A hosszú ű hungarikum !

2009-12-23T22:10:00.002+01:00

Néhány nappal ezelőtt bementem az "Árkád" nevezetű pécsi bevásárlóközpontba, amit szokás "Illúziók templomának" is nevezni. Lényeg a lényeg, panaszt tettem. ezért neveztek már pitiánernek, bunkónak, kicsinyesnek, de én állítom, hogy igazam van és jogosan követelem a hiba kijavítását. Történt ugyanis, hogy észrevettem, a "tálcagyüjtő" és a "hulladékgyüjtő" rövid ü-vel van leírva (pontosabban belevágva egy fémlapba).

Az információs pultnál szóltam, érthetően furcsán nézett rám a hölgy, de állította; továbbítja majd a panaszt az igazgatóságra. Erre azt válaszoltam, hogy jó, de visszajövöm három nap múlva, és ellenőrzöm. Három nap múlva visszamentem, nem lepett meg az előrelépés hiánya.
Emiatt ismételt panaszt tettem, de most másik hölgy fogadott az információs pultnál, aki megkérdezte: "Ez Önnek tényleg ilyen fontos ?" Mondom: "Igen."

Megjegyeztem, biztos sok hülyével találkoznak, pláne így az ünnepek környékén, de ez nekem tényleg fontos. Állítólag ő is továbbítja a panaszomat...
Három a magyar igazság, ezért még egy esélyük van az információsoknak. Utána ismét néhány nap haladék, aztán egyenes úton megyek az igazgatóságra. Ha ott sem csinálnak semmit, akkor valószínűleg kilátásba helyezem nekik a Fogyasztóvédelmi Hatóságot is.

Decemberben a jókedvhez hozzájáruló plusz pontok:
- megjött a jogosítványom (használom is)
- végeztem minden osztályozó vizsgával, 4-es 5-ösökkel átmentem.
- szünet van
- sokat korcsolyázok

Áldott, békés Karácsonyt !

Új idők ?

2009-12-18T21:02:00.004+01:00

A Jobbik megnevezte miniszterelnök és államfőjelöltjét. A (leendő ?) miniszterelnök személye nem lepett meg, sőt, kifejezetten örültem neki. Vona Gábor egy kiváló szónok, higgadt, következetes és nem szokása félrebeszélni. Interjúi, nyilatkozatai alapján szimpatikus embernek ismertem meg, a személyes találkozáskor is nagyon szimpatikus volt. Karizmatikus vezető, jót tesz a hazai politikai légkörnek, ráadásul vitázásban verhetetlen, nincs az a kérdés, amivel meg lehetne fogni.

A (lehetséges) államfőjelölt személye azonban mindenekelőtt kétkedést váltott ki belőlem; nem gondolom, hogy Morvai Krisztina ideális választás volt egy ilyen posztra. Más posztokon jobban megállná a helyét, az államfő-lét azonban véleményem szerint nem neki való. Ha lett volna beleszólásom, Balczó Zoltánt jelöltem volna. Ő tanította édesapámat az egyetemen, aki egy nagyon józan, korrekt embernek ismerte meg, minden szempontból. Ő is egy kimért ember, sokkal inkább el tudom képzelni államfőként. Sólyom Lászlóval sem állok hadilábon, bár egy kicsit tesze-toszának tűnik az én szememben.

Folynak a találgatások a Jobbik országgyűlési választásokon elérendő eredményéről, én egyelőre nem bocsátkoznék feltételezésekbe, de megosztom az ezzel kapcsolatos gondolataimat. Ahogy többen mondják, az Európai Parlamentbe való bejutás önmagában még nem jelent semmit, hiszen az egy "tét nélküli" szavazás. Feltételezések szerint ezért a Jobbik több szavazatot kapott, mint amennyien valóban megbíznak benne. Ebben nem kételkedem, viszont kíváncsi vagyok rá, hogy a kampánnyal mennyire tudja kiegyensúlyozni a Jobbik ezt a "túlnyerést". A belpolitika egyértelműen a Jobbik malmára hajtja a vizet, de ennek az eredménye egyelőre beláthatatlan.

Sok minden függ még az LMP, az MDF be- vagy be nem jutásától, illetve az MSZP eredményétől, tekintve, hogy a Jobbik célja az, hogy megsemmisítő erejű vereséget mérjen az MSZP-re, ahogy tette ezt az SZDSZ-szel is.

Izgalmas hónapoknak nézünk elébe !

Iustam causam deus non derelinqvet

2009-12-15T18:58:00.001+01:00

Lassan, de biztosan halad a magyar társadalom a dekadencia felé.
Sokszor írtam már ehhez hasonlót, de azért vagyok kénytelen megtenni újra, mert nem látok változást az emberekben, ami elég elkeserítő.
Persze vannak kivételek, mint tegnap.
Kifelé jövet egy étteremből egy radikális srác tartott éppen befelé. Egymásra néztünk, majd egymás tarsolyára, majd egy mosolyt követően váltottunk egy "Adjon Isten" "Szebb Jövőt" köszönést.

Hasonló eset történt velem az Irgalmasok útján is; lefelé egy csinos lány jött egy nemzetiszín pamacsos ostorral, míg én felfelé baktattam az esőben. Amikor meglátta a tarsolyomat elmosolyodott, és egy fejbiccentéssel jelezte tetszését.

Az élet apró örömei...

Svájc

2009-12-03T20:33:00.002+01:00

Egy gyönyörű, békés, gazdag alpesi ország. Évszázadok óta nyújtott menedéket a vallási, politikai és egyéb üldözötteknek. Svájci emigrációban élt többek között Lenin is, mielőtt kirobbantotta a forradalmat a cári Oroszországban. A nemzeti sportjuk pedig a semlegesség, vagy annak látszata.
Az ország 26 kantonból álló szövetség, és 4 hivatalos nyelve van. (német, francia, olasz, rétoromán)

Néhány napja váratlan hírnévre tett szert az ország egy népszavazás eredményével, ugyanis a svájci lakosság 57%-kal megszavazta a minaretépítések tilalmát. Nyilvánvalóan nagyon sok vitát váltott ki az esemény, egyes nemzetközi szervezetek pedig a döntés felülvizsgálatát követelik Svájctól, egyes országok pedig egyenesen gazdasági szankciókat vetnének be az alpesi ország ellen.

Tudniillik, Svájcban hagyománya van a népszavazásnak, igazán eltanulhatnánk tőlük. Ahelyett, hogy a sokan a döntés ellen ugatnának, meg kellene fontolni, hogy mi lehet az oka. Én személy szerint egyetértek a svájciakkal, hiszen az országban már van négy minaret, illetve több száz imaház is. Úgy gondolom, hogy ez nem bevándorlásellenesség, muszlimellenesség vagy rasszizmus kérdése, hanem kultúráé. Értelemszerűen nem illik a Svájcról kialakult képbe egy minaret, mert nem oda való. Pécsen normális, hiszen itt van hagyománya, itt voltak a törökök, itt megvan a helye. Ahogy Budapesten nem épül ortodox keresztény templom, mert nincs kultúrája, úgy Svájcban se épüljön (több) minaret, mert nem oda való.

Szerintem a bevándorlónak nincs joga követelni, hogy a befogadó ország neki tegyen szívességeket, hiszen éppen elég az, hogy befogadta. Amennyiben a bevándorló a beilleszkedés látszatát sem mutatja, a befogadó ország nem fog rá pozitívan tekinteni, ami teljesen normális. Ha én egy másik országba megyek, nem várom el, hogy az ország illeszkedjen hozzám, hiszen én vagyok a vendég.

Büszke vagyok a svájciakra, hogy kimondták a véleményüket, és nem dugják a földbe a fejüket ilyesmi elől. A többi országnak pedig meg kellene tanulnia nem beleszólni más országok belügyeibe.

Európa bevándorláspolitikája már így is éppen eléggé elhibázott...
(de erről majd még lesz szó.)

Szélcsend

2009-12-01T17:52:00.002+01:00

Elvétve hallani dolgokról, de alapvetően csend van a politikában, a gazdaságban, a H1N1 is csak csendesen fertőz már. Az unalmas napokat felélénkítettem egy emlékezetes hétvégi budapesti úttal, ami igazán jól esett. December közepén megyek osztállyal Bécsbe három napra, az az út is jónak ígérkezik.

Feltűnt, hogy ritkábban írok, ez betudható talán a rutinos napoknak, talán az események hiányának. Bárhogy is van, egy kicsit unalmasabb lett a világ az utóbbi egy-két hétben minden jó vagy rossz ellenére. Szívesen pörgetnék egyet most kb. februárig.

Ettől függetlenül leírom, hogy az ÁRKÁD-ban (sic!) már november elején fent volt a karácsonyi dekoráció, ami, mint jól tudjátok, az általam leginkább utált és megvetett dolog a világon. Elveszti a varázsát az egész, ráadásul giccses is. Egy kedves ismerősöm mondta, hogy egyszer szívesen szétverné az egészet egy baseball-ütővel, majd elegánsan hazasétálna...

Meggondolandó.

Képzavar és becsület

2009-11-15T19:04:00.007+01:00

A bizonytalanság korát éljük, ahogy azt manapság már sokan emlegetik.
Mindenkivel előfordult már (velem is), hogy nem tudta, merre tovább.
Nem volt irányadó csillag, nem volt kikövezett út.
Ilyenkor rajtunk múlik a folytatás, sok a hibalehetőség.

Kételyeim vannak afelől, hogy amit képviselek, mind helyes és jó. Biztos sosem voltam benne, de volt egy belső iránytűm, ami mindig jelzett, hogy jót teszek-e, avagy sem.
Nehéz terepre értem. Harmadik évemet töltöm az ún. "nemzeti oldalon", bővülő baráti körrel és egyéb ismeretségekkel a világról és másokról. Változtatni nem kívánok ezen az irányvonalon, de szeretnék javítani rajta. Meg kell hát alkotnom egy olyan sajátos nézetrendszert, ami a tapasztalataimat, ötleteimet, véleményeimet egyesíti. Talán a legmegfelelőbb szóösszetétel erre a "nemzeti reálradikális" lenne, ami azt jelentené, hogy valaki a körülményekhez mérten reálisan, valósan gondolkodva jusson el a "szebb jövő"-ig.
Ez alatt azt is értem, hogy ki kell szűrni az értelmetlen zsidózást, cigányozást, észérveket kell gyűjteni.
Tapasztalat alapján kell véleményt formálni, így valós töltete lesz a mondanivalónknak.

Legfőbb irányelvem azonban nem az őszinteség, a szerénység, vagy az erkölcsi tisztaság, hanem a becsület. Ez az, amit nem lehet bemocskolni, ez nagyban alakítja egy emberről kialakított képünket.

"A becsület azt jeleneti, hogy megteszed, amit mondasz."
"A becsületesség a tiszta lelkiismeret önmagunk és az embertársaink előtt."

Lényegében tehát nem más, mint betartani a másoknak, vagy magunknak tett ígéreteket.
Magamnak 12 évesen azt az ígéretet tettem, hogy életemben soha nem nyúlok bármilyen formájú dohányhoz, cigarettához. (Kivétel 80 év felett, esetleg pipa.)
Sokan lehülyéztek, "úgysem bírod majd ki".
Nem ismertek elég jól...
Ha egy jó tulajdonságom van a becsületemen kívül, az talán az akaraterő.
Szerintem akaratgyenge az az ember, aki tudatmódosító szerekre van szüksége annak érdekében, hogy jól érezze magát. Az alkoholt azért veszem külön, mert az a kultúránkhoz tartozik, évezredek óta, és igenis lehet felelősen fogyasztani.

Az borít ki igazán, amikor valaki arról panaszkodik, mennyire nincsen pénze, emellett azonban dohányzik. Erre mindig van pénz...
Persze jön a megszokott kontra: "De hát függőség, így-úgy amúgy..."
Na és ?
Az én véleményem szerint akaratgyenge ember, aki nem tud elszakadni egy káros 'szenvedélytől'. Nem kockáztattam; én inkább ki sem próbálom.
Van olyan hozzátartozóm, akinek 60 év dohányzás után azt mondták, ha nem teszi le a cigit, levágják a lábát. Letette. Azóta sem dohányzik.
Ezek után senki ne merje azt mondani nekem, hogy nem lehetséges.

S hogy jön ehhez a becsület ?
Ez az egyetlen olyan emberi tulajdonság, amiből csak jó származhat.
Ha becsületes vagyok, akkor már nem nehéz megtanulni a többi jó tulajdonság helyes használatát. Becsületesen, tartással megmondani az igazságot, ehhez kell az igazi bátorság. A legtöbb erő, tartás ahhoz kell, hogy kimondjam: Igen, hibáztam. Ezután jobban csinálom.

Felesleges dolgokat akarok a becsület segítségével kikerülni. Minél kevesebbet hibázni fontos, mert azzal sok időt és energiát pazarolunk, ha mindig újrakezdjük.
Ha mindig minden elsőre sikerülne... nem itt tartanék én sem.

Lehet-e más a politika ?

2009-11-07T21:50:00.003+01:00

Biztosan mindannyian hallottatok már a "Lehet más a politika" elnevezésű pártról.
Ma a városban láttam egy standjukat, hát odamentem.
Hallottam már róluk egyet s mást, ezért negatív előítéletekkel ugyan, de személyesen akartam meggyőződni a párt ideológiájáról.

Nemzeti berkekben liberálisnak, SZDSZ-utódnak van kikiáltva, de ez nekem nem annyira triviális.
Egy kaposvári srác volt, akivel szóba elegyedtem a párt kapcsán, osztott szóróanyagot, meg beszélt elég sokat. A kötelező köröket már az elején lefutották: "korrupcióellenesség, a jelenlegi politika rossz, senkivel sem lépünk koalícióra, globalizációellenesek vagyunk, környezetvédők vagyunk".Várakozásaimnak részben megfelelt az eszmerendszerük, de azért feltűnt egy-két apróság.
Például, amikor megkérdeztem hogy a párt az egyént vagy a családot tekinti alapegységnek, a srác válaszolni sem tudott. Kitért azonban egy másik téma felé; női egyenjogúság. Ez első körben furcsa volt, de "a családhoz az kell, hogy a nő tudjon egyszerre gyereket nevelni és megélni", ami egyfelől igaz, másfelől viszont nem sok köze van az egyenjogúsághoz, legalábbis szerintem. Állítása szerint az LMP-ben "női kvóta" is van, tehát a vezetőség x %-a nő kell, hogy legyen.
Ez az egész nekem egy kicsit indifferens volt, ezért másra is rákérdeztem.

Tudatosan próbáltam behatárolni az irányvonalakat, ezért ezt a kérdést tettem fel: "Megadnátok-e az állampolgárságot a külhoni magyaroknak ?"
A válasz egy kicsit kiábrándító volt: "Nem. Mi a külföldi magyarokat a lehető leginkább szeretnénk támogatni, de nem adnánk állampolgárságot." A szavazati jogra ezután már rá sem kérdeztem. Inkább az autonómia felé vettem az irányt, melyre azt a választ kaptam, hogy nyitottak rá, de nem olyan "aggresszív módszerekkel", mint azt a Jobbik teszi. Szerény véleményem szerint ezt máshogy azért nem nagyon lehet képviselni.

Gazdasági kérdésekre a neoliberális gazdasági modell elutasítása volt a válasz, de konkrétan rákérdeztem az egészségügyre. Véleményük szerint pl. az egészségügy nem egy piacosítható üzlet, az egy alapszükséglet. Továbbá átvizsgálnák a korlátlan privatizációt, szerintük az állam nem rossz tulajdonos, csak rosszul vannak megszervezve a cégek. Ebben a pontban egyezik az álláspontjuk a Jobbikkal, amelyet viszont nem partnerként, sokkal inkább "szélsőjobboldaliként"
kezelnek.

A fő törésvonalat a két párt (LMP, Jobbik) az LMP aktivistájának saját bevallása szerint a romakérdés szolgáltatja. Mindannyian tudjuk, hogy a Jobbik nagyon központilag kezelte ezt a magyar társadalom számára érzékeny témát. Az LMP szerint "minden ember egyenlő", illetve a női egyenjogúsági program azért arra enged következtetni, hogy emberi jogi szempontból az SZDSZ-hez állnak közelebb.

Az aktivista többször hangsúlyozta, hogy vezető politikusokat már többet is küldtek el az LMP-től, nem akarnak "szabadúszók" játszóterévé válni. Azt is fontosnak tartják, hogy az LMP se nem liberális, se nem konzervatív, minden ügyhöz máshogy állnak hozzá, nem lehet őket "beskatuláyzni" egy ideológia alá. EU és globalizációszkeptikusságot hangoztatnak, mégis egy Európai Parlamenti aláírásgyűjtést támogatnak, és törvényileg nem védenék a hazai termékeket. Az aktivista szavaival élve a hozzállásuk a következővel jellemezhető: "Nem akarunk királyságot, meg hogy lezárják a határokat, aztán kész."
Erre a monarchisták felkapják a fejüket, ahogy én is, majd rögtön kinyilvánítják hogy "én ezekre nem szavazok". Be kell valljam, ez a mondat valóban nem nyerte el a tetszésemet.

Röviden ennyi lenne az LMP-s személyes tapasztalatom.

Nektek volt már valami hasonló ?
Ti szavaznátok rájuk ?

A legújabb röhej

2009-11-04T20:40:00.007+01:00

Szerbia csatlakozni szeretne az EU-hoz.
Ez akár önmagában a nap vicce is lehetne, de inkább hosszabb lélegzetű lesz ez az írásom is.
Önmagában nem is lenne gond, végül is normális, hogy népirtásokat követtek el, most meg siránkoznak, hogy szétesik az országuk, amikor olyan területeket foglaltak el, ahol szerb még sohasem élt. Montenegrót mondjuk nem értem, de hát ez a Balkán, egy mindenkiért, mindenki magáért...

Az EU-ba való felvételnek egy feltétele van, méghozzá az, hogy minden jelenlegi tag jóváhagyja a szerbek belépését. Románia idején már elbaltáztuk egyszer, és sajnos nincs rá sok esély, hogy most sem fogjuk (fogják...).
Feltételt kellene szabni végre, nem odatartani a másik orcánkat is. Szabjuk meg azt a feltételt, hogy a Vajdaságnak autonómiát kell adniuk, saját közigazgatással, szabad nyelvhasználattal. Nem tudnának mit csinálni, muszáj lenne megadniuk. Ha már lemészároltak több tízezer magyart '44-ben, akkor ez a minimum.

De szép is lenne.
Erdéllyel ugyanezt a lehetőséget már benéztük, nem kellene még egyszer.
Szép meg jó, hogy én ezt most ide megírom, de lesz-e visszhangja ?
Egyáltalán, hallottatok már erről eddig ?
Hát ez az.

Előzmények:

1920: A Délvidék a szerbek (Jugoszlávia) fennhatósága alá kerül.
Második világháború:
"A jugoszláv légierő még jóval a magyar csapatok előtt, 1941. április 6-án és 7-én több támadást intézett Pécs, Szeged és más magyar városok ellen. A magyar légvédelem több gépet lelőtt, a Pécset támadó 14 jugoszláv bombázóból csupán 1 tért vissza támaszpontjára."
1941:"Magyarországhoz került vissza Bácska, a Baranyai háromszög, a Muravidék és a Muraköz [...]."
1944:
"Tito jóváhagyásával több mint 40000 ártatlan magyart (csecsemőktől az idősekig válogatás nélkül) gyilkoltak le a szerbek 1944 és 1945 között, amit a történészek délvidéki vérengzésekként emlegetnek." (Wikipédia)

Ennyi jár:

Mindig is azt mondtam, hogy a bécsi döntések és a déli visszafoglalások szerinti Magyarország lenne a legkézenfekvőbb mindenkinek. Nem véletlenül alakult ez ki a második világháború folyamán éppen így.

Tehát itt a történelmi lehetőség az orrunk előtt. Az, hogy a Parlamentet fogja-e érdekelni a Délvidék, sajnos nem tudom megmondani. Csodaszámba menne, ha feltételt szabnának. Azt nevezném csak igazán hazafias tettnek !

Legyünk őszinték; ennek kicsi a valószínűsége.
Hogy lesz-e még rá alkalmunk később ?
Talán.
Ha én döntenék, megszabnám azt az egyetlen feltételt.

53 éve ma verték le a forradalmat. A Mecseki Láthatatlanok még hetekig harcoltak, ám decembernél tovább ők sem bírták már. Isten nyugosztalja mindannyiukat.

Csak a szokásos

2009-10-31T20:56:00.005+01:00

Sávszélesség nélkül maradt a Sláger és a Danubius rádió is. Állítólag a döntés jogtalan volt, egyesek még politikai szándékokat is sejtenek a dolog mögött. Szerintem viszont a jogtalanságot jogtalansággal jogos megszüntetni. Azért érdemes áttekinteni még egyszer eme két rádió elmúlt évekbeli "munkásságát".

A Sláger rádió névválasztása jellemző a műsorukra is. Van 24 órának megfelelő zeneanyaguk, ezt pedig minden nap leadják, plusz a két ..... reggeli műsora, no meg a hírek. Az a baj, hogy amit meghallok a Slágeren, már rossz helyen van. Agyonjátszanak néhány számot, az igazán értékes régiségekre pedig magasról tesznek.
(Az én szívemben még tüske a Boros-féle beszólás, miszerint: "A Szent Korona micisapka [...], a Szent Jobb meg csak egy tetemcafat.)

A Danubius rádió nevének köze sincs a Duna szeretetéhez. Semmi.
Jellemzően 'divatzenét' játszanak, tehát a legújabbat, ami átjön a nagy vízen.
Látjátok, mennyit ér ez a rádió ? Egy sorban elmondtam a műsorát...

Azt hiszem, hogy ez a két rádió leszolgált, ideje, hogy örökre eltűnjenek. Nekem aztán nem fognak hiányozni. Éppen eddig is már kérdéses volt, hogy jogszerűen sugároztak-e, hiszen pályázat nélkül minden évben megtartották a frekvenciájukat. Kihirdetem a kedvenc rádiómat: Kossuth rádió. Tessék. Van jó zene, vannak jó és nem utolsó sorban értelmes műsorok, elemzések, viták. Talán még a hírek sem olyan szenzációhajhászak.

Helyileg egy másik esemény rendítette meg a józan észbe vetett hitem. A pécsi ÁRKÁD (sic!) "üzletközpontban", az egész mindenség közepén felállítottak egy boxarénát. Mondom jó, biztos bemutató lesz. Hát nem az volt. Tizenéves srácok püfölték egymást, verseny volt. Nem láttam még ennyi nézőt egy helyen. Csendesen megjegyeztem a családnak, hogy miért nem pl. történelmi vetélkedőt rendeznek ? Esetleg be lehetne mutatni a vívást, mint sportot, hátha több lenne az érdeklődő.
Még véletlenül sem. Ez kell a népnek. Hadd üssék egymást, erre van igény. Gyalázat.
Mit is várok el egy ilyen züllött, utolsó utáni helytől ?
Nem véletlenül csak enni és vécére járok oda...

Valószínűleg meg sem fordult a fejükben, hogy jé, lehetne mondjuk egy minimális ki-mit-tudot, vagy csak egy töriteszt-töltögetést egy csokiért. Minek is, arra igény sincs...
Meg ott gondolkodni kell. azt az emberek már nem szeretik.

Eszembe jut néha, mit is csináltam egy éve ilyenkor...
Hát ezt:

Happy Halloween !

Teszem hozzá: Nem értek egyet azzal, hogy itthon is ezt csináljuk. Ez oda való, ahonnan elindult; Amerikából. Szép szokás, poén, meg minden, de ez nem a mi kultúrkörünk. Ott így emlékeznek a halottakról, viszont nekünk nem ez való.
Azért mondom, mert tudom, mindkettőt megéltem.
Higgyétek el nekem, hogy a mi megemlékezéseink sokkal tiszteletteljesebbek.

1956

2009-10-23T11:57:00.002+02:00

Botrány...

2009-10-20T20:28:00.006+02:00

Ma osztályfőnöki órán ültem.
Egy osztálytársammal megyünk koszorúzni a kötelező ünnepség után október 22.-én, emlékezve az 1956-os forradalomra.
Osztályfőnökünk besétált, majd miután letette a cuccát, érdekes dolgokra lettem figyelmes.

A gyertya sárga volt, ráragasztószalagozva pedig egy zöld masni. Ilyen igénytelen gyertyát soha az életben nem láttam még. Szóvá is tettem nemtetszésemet; "Ezt komolyan gondolták ?"
Erre felfortyant egy másik osztálytársam, aki az alábbi hangnemben torkollt le:

"Miért, mit gondoltál, majd az osztály vesz egy 15.000 Ft-os nagy koszorút ?? Örülj neki, ingyen kaptuk, jó lesz ez is..."

Erre én:
"Hát, az lenne a helyes, ha nagy koszorút vennénk, de ezt tőletek nem várhatom el, ezért nekem kell elintéznem."

Kijelentettem a tanárnőnek, hogy márpedig 'azzal' nem megyek sehova, visszaküldtem a feladónak. Ráadásul ez az egész rajtam kívül senkinek sem tűnt fel. Így hát a vásárcsarnoknál holnapra elkészül az 1200 Ft-os ezüstfenyős, nemzetiszín szalagos, vörös virágos koszorú.
Értitek ?

Rajtam kívül fel sem tűnt senkinek !
Ha behoztak volna mondjuk egy piros gyertyát, amire nem úgy van ráhányva a masni, azt mondom jó. De EZ ?!?!

Aki kitalálta, ledugnám a torkán. Pofátlanság.
Mit szólnának ehhez a Corvin köziek, vagy Mansfeld Péter ?
Mindannyiunkért harcoltak !
Az életüket adták a szabadságunkért, senki nem érti ?? SENKI ?????
BOTRÁNY...

Tisztetelet a hősöknek, nyugodjanak békében.

Régi szép idők

2009-10-18T21:00:00.000+02:00

1848-1849-es katonaindulók, hogy jól érezzük magunkat.

Vissza a gyökerekhez

2009-10-09T18:41:00.002+02:00

Bennem is nemrég felmerült az az óhaj, hogy visszatérjek fiatalabb énem tudásszomjához, és ismét tiszta lappal induljak neki a világ minden tudásának. Nem mintha most nem tájékozódnék eleget, de nosztalgiával gondolok vissza arra a nem is túl régi időre, amikor szórakozásom tárgya a féktelen olvasás, önművelés volt. Bár most másképp teszem ugyanezt, vissza-vissza tér a kisebbkori énem lelkiismerete, amely gyakran elszomorít, szégyellem magam.

Sokkal többet illene foglalkoznom mindazzal, ami most csupán félretett könyv. Hány és hány olyan könyvem van, amit alig olvasgattam...

Még egyszer átélni a gondtalan művelődést, az önfeledt tudást, ami ide hajtott engem. Erényeim többségét azoknak az éveknek köszönhetem. Talán ha még sikerülne újra felfedezni ezt a korszakot, mérföldnyit lépnék előre magammal szemben. Mostani énem egy jóval tovább képzett formában élne, folytatnám életem rendjét, de egy olyan megmagasodott szemlélettel, ami mostani tudásom és műveltségem többszöröse lenne. Ha még egyszer visszaléphetnék ahhoz a mindent befogadó időszakhoz, nem haboznék, teljes erővel vetném bele magam a tudás kék vizű tavába.

Érzem az elmaradottságom, sokkal többre vagyok képes, de az utóbbi évek nem voltak elég termékenyek ilyen szempontból. Más irányban sokat fejlődtem, de vissza kell térnem.
Nem nulláról, de bizonyosan más szemszögből kell átértelmeznem és újraművelnem magam.
Pont úgy, ahogy akkoriban: minden téren. Természettudomány, irodalom, filozófia, gazdaságtudomány. Olyan irányelveket támasztok most magam elé, amelyek talán életem végéig sem teljesülnek majd.

De jó szándékkal és tiszta lelkiismerettel szeretnék megöregedni, azért, hogy elmondhassam: minden tőlem telhetőt megtettem saját magam és mások jobbá tételének érdekében.

Ismerős ?

2009-10-04T19:28:00.002+02:00

(Credit to náczivadász)